IceCat

Search by tag: gondolataim

Nem futok utánad

Written on 2017-11-13 in Személyes

Oké elismerem, elég idióta cím. Máshogy viszont nem tudom megfogalmazni, hogy mit gondolok.

Beszélgettem munkatársammal, vagy talán már nem is vele. A lényeg, hogy nekünk pasiknak kéne kezdeni, sőt végig irányítani, akár futni is a csajok nők után. Nem szólaltam meg mert már belefáradtam azt hallgatni, hogy “komolyan, ezt megteszed”. Igen, de a nőknek nem ez kell. Hiába vagyok aki vagyok. Sőt, lassan kezdek egy életet is építeni. Ne is a mostot vegyük. Akkor sem jutottam sehova mikor senki voltam. Lehet, jelenleg jobb a helyzetem, de ne ezért legyen bármi. Pont emiatt nem is változtatok sok dolgon, csak amit a komolyabb munka megkövetel. Minden másban maradtam én. Tény, továbbra sem érdeklek senkit. Akkor meg hova fussak?

Meg egyébként is. Honnan a frászból találjam ki, hogy tetszem egy nőnek, ha nekem kéne kezdeni. Az állandó elutasítás előbb-utóbb mindenkit felemészt. Nem így kéne lennie. Nem arról szólnak már a kapcsolatok amiről kellene. Ahh, hiányzik, hogy nem látok közös programot, vagy virágokat a nők kezében. Most nem a kapcsolat elejéről beszélek. De megint eltértem a tárgytól.

Lényeg, a lényeg: mért nem kezd az aki akar. Mért a büszkeségünket való előbbre? A nélkül is lehet valaki titokzatos. Lehet jelezni egyértelműen, de nőiesen is, hogy valaki bejön. Ha meg mégis annyira félénk vagy, akkor meg ott a fész. Bejelölöd, és kész. Onnan már semmiség. (Persze, ha megtalálod.) Ez tényleg kor független, mert alibit mindig lehet kitalálni. Szóval, ne csak a férfiak kezdjenek. Igen nekünk kell udvarolni, de az már egy másik mese, hogy mi az amit nem tudnak a pasik…

Hová lett a báj

Written on 2017-04-10 in Személyes

Na jó, nem meg szokni, hogy ennyit írok. Csak most van mondandóm. Ez is már egy ideje itt van bennem most elmesélem.

Egy ideje nézem a Girl Meets World-öt (csak azért sem Riley a nagyvilágban). Imádom, pont ott van az a báj amit keresek. Aki valahol én vagyok. És ez az ami hiányzik. Elmondom.
Írtam, hogy a végletekig naiv tudok lenni, rátudok csodálkozni egy pillangóra, vagy akár hosszú percekig követni az ablaktörlőt. Csak egyszerűen kicsit gyerek maradni. Emellett, viszont már rég megtanultam hogyan intézzem a dolgaim. Egymagam is elboldogulok idegen helyen, idegen környezetben. Mégha néha döcögősen is. Ezzel a két tulajdonságommal úgy érzem már egyedül vagyok. Bár ismernék egy csajt, aki még képes tágra nyílt szemmel nézni egy koalát, vagy simogatni egy lajhárt. Érezni minden pillanatot. Vannak ilyen lányok… Tudom. Valahol azonban elveszik ez az egész. Tizennégy tizenhat évesen ez a csodálat kiveszik az emberekből. Akikben megmarad, mert akadt ilyen ismerősöm is, az burokban nevelkedett. Amint viszont megmutattam neki milyen az élet ő is elvesztette ezt a bájt.

Tényleg, arra vágyom legyen valaki akivel ezredszer nézve a tejutat is csodálatos, és felfedezni új csillagot. Akivel az állatkert egy utazás, és aki nem bánt egyetlen állatot. Feküdni a mezőn, és nézni a madarat, dongót. Meg persze csatázni WC-papírral, fantázia harcot vívni két bottal. Megmaradni gyereknek, s közben élni mint a felnőttek. Én minden este esti mesét mondok majd ennek a szépségnek.

 

Ködbe vész a lényeg

Jó vicc az élet

Written on 2017-04-09 in Személyes

Olvasási idő: 2 perc Csak kicsit kemény a poén. Egy hónapja dolgozom. Már sok mindent megtapasztaltam bent. Szeretek ott dolgozni. Viszont rájöttem, hogy biorobot vagyok....

Mért keressük mind?

Futunk végtelen utakon

Written on 2017-04-08 in Személyes

Olvasási idő: 2 perc Monológ következik, a boldogságról, és egyéb szívbéli dolgokról. Végül egy kép is lesz, akinek talán lesz értelme, vagy csak oda teszem… El...

Hiszek

Sorsfordítók

Written on 2016-12-14 in Személyes

Olvasási idő: 3 perc Valójában ebben a bejegyzésben nem is arról akartam írni, amiről fogok. Persze, beleszövöm majd, de többről fog szólni. Igazán már nem érzem ...

Menekülök, de hova?

Menekülők

Written on 2016-10-06 in Személyes

Olvasási idő: 2 perc Elég pocsék idő van épp, és ezt már tegnap meg akartam írni. Fura másik billentyűzeten gépelni. Jobban szeretem a laposat. Ennek viszont, kicsit ...

Agymenés Tutunak

Written on 2016-09-26 in Személyes

Rendben, megadom a betekintést a gondolataimba. Elmesélgetem, hogy mi jár a fejemben. Én agymenéseknek szoktam hívni,általában 100-200 szó szokott lenni. Szépen darabokban amikor már elem lesz. Ha elég volt, vagy sok, csak szólj.
Még leírni se nagyon akarom, hogy hiányzik Lana, nem is kicsit.. Viszont tényleg nem a szerelme. Oda bújni, beszélgetni, hogy van valaki, akivel minden gondolatom megoszthatom. Egy ember aki ott van, ha épp rossz kedvem van. Hiányzik valakinek kedveskedni. Nem tudom csak így lenni. Közben, ha csak bevillan, hogy ezt más kapja meg, hánynék, vagy sírnék. Elnyomom, viszont ennek ára van. Felemésztem magam, és nem tudom mit csináljak. Két ember volt akinek ezeket eltudtam mondani. Egyik Rid volt, viszont nem tudnék a szemébe nézni, olyan harag van bennem. Nem tudom megérteni, mért érdemli meg a boldogságot. Képtelen az érzésekre, s a legszámítóbb ember akit ismerek. A másik Levir, ő meg épp udvarol. Nem nagyon tud időt szakítani rám. Egyedül maradtam a gondolataimmal, és azzal, hogy mit a frászt rontok mindig el. Még a másik nem érdeklődését sem tudom felkelteni. Kezd szétesni minden bennem. Nem tudok aludni, az álmaim egyre negatívabbak, éberen meg gondolkozom. Akármit csinálok, csak azt látom biztos vesztes vagyok. Nem érzem úgy, hogy bárhova jutnék. Tudom, hogy fejlődöm, sokkal nyitottabb vagyok, mint egy éve. Mindent elfogadok, de már nem tudok beszélgetni az emberekkel, mert nem érdekel amit sablonosan beszélgetnek. Évek óta csak olyanokkal tudtam barátságot kialakítani, akikkel elsőre megvolt az összhang. Ilyen emberekből meg alig van. A 22-32 korosztály meg agyilag képtelen erre. Aki igen, az meg burokban élet. Akkor meg megint ugyanott lennék mint most. Kitaposnám az utat másnak… Elvesztem abban, hogy én gondolkozom, csak épp nem lettem több tőle. Ezzel nem jár együtt a boldogság.
Akkor folytatom. Rám írt Lana. Olvasta a blogom, s most találkozni akar velem. Lelövöm a lényeget, belementem. Most megint egy kimaradt rész mondok el. Lehet ez rövidebb lesz.
Rohadtul félek találkozni vele. A miértek, azért többen vannak. Elsőnek, mert tudom szerettem/szeretem. Tudom, mit akarhat mondani, s egyáltalán nem érdekel, hogy mentegetőzzön. Nem is úgy van ahogy látom, nem is az van. Ritkán tévedek, igaz most nagyon szeretnék tévedni, talán fogok is. Látni, olyan lesz, mintha megölnének kicsit.
Ezeket kibírom, amit nem, hogy az ami vagyok nem tudom megtagadni. Végtelenül romantikus alkat vagyok. Mindig kell akinek udvarolhatok. Nem kell hogy legyen valami, de kell hogy kedveskedhessek, írhassak. Ő volt az utolsó akinek ezt tettem. Nem fogom tudni megállni, hogy ne tegyem megint. Semmi értelme nem lesz. Bármit megtennék, hogy újra meghódítsam, de csak azért mert elment. Nem véletlen olvastam annyit, olyanról ami őt érdekli. Ezek a kihívások tartanak életben. Így érzem érek is valami, hiszen a másik élvezi, és talán kell is neki.
Viszont, ha találkozunk, csak azt fogom látni, hogy nem érek el semmit. Én magam is így egy senki leszek. Ha annyit nem érek, hogy valakinek az érdeklődését felkeltsem, akkor mire lennék jó?
Szóval most remegek, hogy megteszem azt ami ellen minden sejtem ellenkezik. Tudom, hogy csak rosszabb lesz után. Idő lesz mire felállok. Mindezt mért? Az vagyok aki, és csak a másiknak akarom jobb legyen. Kiakarja mondani, akkor tegye, legyen jobb neki, én majd valahogy túl élem.

Egyedül maradtam

Kimondatlan

Written on 2016-09-25 in Személyes

Olvasási idő: 2 perc Ez az a bejegyzés, amit már hónapok óta tervezek. Azóta sokszor változott a fejemben, de a lényege ugyanaz maradt. Sok olyat fogok most elmondani, a...

Valahol erre

Itt a vége?

Written on 2016-09-19 in Személyes

Olvasási idő: 2 perc Sokat gondolkodtam,hogy bezárjam-e a blogot. Csak egy üzenet lenne, a háttérben folytatnám, de senki nem látná. Ennyi év után már ez is érthető...

Merre tovább?

Betűk, szavak, mondatok

Written on 2016-05-15 in Személyes

Olvasási idő: 3 perc Elég sok dolgot szeretnék ebbe a bejegyzésbe bele írni. Egy kicsit a gondolkodásomról, egy kicsit arról, miképp változtam egy év alatt, és egy k...

Erre vagyunk

Hümmögi És Zümmögi, Szerecseny, Hungary

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!