Még van idő a kis kutyóig. Igaz nődögél, kapok képeket, videókat. Ezeket most már tényleg hozom, de nem erről akartam beszélni. Ma Irisa-t szeretném bemutatni.

Az egész történet valamikor régen 2013-ban kezdődött. Mikor még öcsém raktárosan tanult. Akkor voltak csoporttársak. Igazából már akkor szimpatikus volt. Igazán élőszóban viszont egyszer sem jutottunk a sziánál tovább. Igaz cseten egész jókat beszélgettünk, míg nem lett párja. Ezt már észrevettem, mindig csak addig tudok beszélgetni velük amíg nem lesz valaki. Most is tudom ez lesz a vége. Igazán nem is tudom mit akartam kihozni. Nagyon nem szeretném leírni a helyzetét. Ami fontos, hogy van egy Kispocka (lánya). Remélem hamarosan haza jön. Hiányzik egy barát aki olyan mint ő. Persze öcsém meg is kérdezte, akarok e valamit. A válasz, hogy nem. Tényleg nem. Azt szeretném, hogy most még Ő se akarjon senkit. Nagyon szívesen ott lennék mellette. Barátként. Segíteni neki, Pocokra figyelni, s önmagára. Kicsit össze szedni magát. Hagyni szabadnak lenni, s közben amennyire lehet megvédeni. Csak ott lenni az életükben.

Nekem most a legfontosabb a szőrgombóc. Azért szőrgombóc, mert még nem tudom a nemét, így a nevét sem. Annyit már tudok, hogy kinyíltak a szemeik. Már játszanak, de a mára ígért videót még nem kaptam meg. Persze ettől én elkezdtem változtatni az életemen. Lezártam egy fura korszakot az életemben, rakodok, már három hete edzek. Szóval haladok. Még sok olvasnivaló van. Kicsit anyagilag is meg vagyok csúszva. Meg is leszek még, mert van egy két várható kiadásom. Jó haladni ezen az úton. A munka viszont egyre rosszabb. 4 hétig kellet a világvégén lennem. Van egy sejtésem, hogy ezt a hónapot még letöltöm, utána tovább állok. Újra ki fogok kerülni, mert kevesen vagyunk. Ellenkezhetek, de nem hiszem, hogy sokra megyek vele. Szóval jöhet a meló keresés. Igazán ha nem kutyabarát akkor ha lehet egy műszak, ha igen. Pff! Amennyit akarnak bent leszek.

A kiemelt kép egy régebbi Irisa kép az annyira Ő, a bejegyzésbeli mai. Irisa ma