Nem szeretek angol címet adni a posztoknak, de ez most így jobban jött ki. Igazából csak több utalás is lesz a filmre, így jobbak éreztem ezt.

Mikor kiderült, hogy a postás melónak vége, egy gondolat járt a fejemben. Kinek ártottam, hogy ezt kaptam vissza? Mi volt az, ahol nemet mondtam, vagy ártottam másnak. Ebből a gondolatból jutott eszembe a film. Mi lenne, ha (igaz bizonyos keretek közt) lejátszanám a filmet. 22 hétig, azaz 154 napig mindenre igent mondanék. 2016. szeptember 1-től 2017. február 2-ig. Aztán rájöttem, hogy így nem menne. A igenember el van idealizálva. Kinek lenne ideje mindenre, s hogy a fenébe nem volt egyszerre két programja? o.O A másik, hogy, basszus,hogy bírta anyagilag? Így kénytelen kelletlen hoztam pár szabályt.

1) Ahogy idő engedi, úgy mondok igent. Egymásra nem szervezhetek.
2) Ha nincs valamim, akkor abból nem tudok gazdálkodni. Legyen az cigi, pénz vagy más.
3) Fáradtság nem számít, de aludni is kell, ha csak pár órát is.

Hetente szeretném majd írni, hogy mi történt. Összeszedem mire mondtam igent, s hogy mi jött ami negatív volt, s mi volt pozitív. Végül majd összegzem, egy utolsó bejegyzéseben. Persze csatlakozni lehet a Yesmen kihíváshoz. Kérni bármit lehet, ami erőmből telik megteszem. Persze tudom, hogy ez valójában egy nagy kísérlet. Vajon a karma csak karmol, vagy tud simogatni is? Ehhez tartozik, bármi amit eddig tettem, ígértem, mondtam már nem számít. Ez persze visszafelé is igaz. Bármi is volt, már nem számít. Mindenki tiszta lappal indul. Mindenkihez úgy állok, mintha most találkoznánk. Nem, nem felejtem el ami volt. Inkább bizalom, és tapasztalatokra gondolok. Lényeg, a lényeg:

TABULA RASA

Mindent hártahagyva