Mára mikor kérdezik, hogy mégis miben hiszek, azt szoktam mondani, hogy a Porban. Persze hülyén néznek rám. Philip Pullman Sötét anyag trilógiájában van a Por. Az egész világon mindenhol ott van a Por. Ahogy az ember felnő egyre több rakodik rá. Ez a por természete. Ha meghalunk, a testünk egy másik helyre kerül. Itt a kapuban őrködő hárpiák, csak akkor engednek tovább, ha elmeséled az életed, s tetszik nekik. Kalandos, izgalmas életeket szeretik. A jó és segítőkész embereket. A gonosz, hazugokat nem engedik tovább, és ott kell maradniuk. Egy hosszú séta után egy portálhoz ér a lélek, ezen átkelve bekerül az ember a körforgásba, s Porrá válik. A Por elengedhetetlen része az életnek, ez élteti a dimenziókban (könyvben párhuzamos világok) az embereket, állatokat s daimonokat. A Por lebeg az ember körül, akár egy aura. A szivárvány színeiben pompázik, ahogy az ember kedve változik. Néha alakot is ölthet, ha figyelmeztetni akar, vagy valamit közölni akar. Az emberek egyre kevésbé látják ahogy idősebbek lesznek, megtelik a szemük Porral. Ám, ha nagyon figyelsz, újra láthatod őket. Megfigyelhető az áramlásuk, s a természetük, íly módon mérhető is. A Vízér-sugárzás zavarja a Por természetes áramlását, emiatt az emberek sem szeretnek, tudnak a közelében produktívak maradni, vagy pihenni. A Ley-háló közelében szinte soha nincs Por. Ez az oka, hogy néha itt fura dolgokat érzékelünk, vagy rossz érzetünk van. Amit még meg kell említenem, hogy a Curry-háló területén a Por is felhalmozódhat, ilyen módon, ott jót tesz az alvás, és a pihenés. Persze, ezt is csak mértékkel. A por egyre kevésbé látható, ahogy a dimenziókat látjuk. Az első háromban szinte mindig látható, ám e felett már egyre ritkásabban kapunk betekintést azt ott élő, lakozó lények világába.

Ez lenne röviden a Pullmanzmus, s annak hatás az emberekre, s az életünkre. Egyszer kidolgozom, majd pontosabban az egészet, mert alig meséltem most. Nem mondtam, miképp alakíthatja sorsunk, vagy hogy mit számít a Por az étkezésben. Legközelebb!