Megint annyi mindent leakarok írni, hogy egy nagy zagyvaság lenne. Megint beszélnék, olyanról is amiről már nem kéne. Viszont még mindig nincs kinek beszélni, így marad ez. Akár tetszik nekem, akár nem. Ahogy szoktam inkább időrendben haladok.

Posta:
Szerdán kezdtem. Egyből egyedül, kb félórás instruálás után, mehettem ki terepre. Vettem egy nagy levegőt, és neki futottam. Elég sok levelem volt, így három felé szabadultam csak. Másnap, a szórólapokat vittem ki, meg az elsőbbségieket. Itt lehet bakiztam, sajnos tényleg nem emlékszem… Péntekem volt az érdekes. Három napi levél gyülemlett fel, tudtam, hogy későn végzek. Siettem amennyire tudtam, kicsit még szerencsém is volt, elég sok kulcsot megkaptam. Fél négykor végezte is, úgy hogy inkább kétszer fordultam. Szeretem a munkát, nagy a mehetnékem s ezt most kiélhetem. Az emberek általánosságban kedvesek. Lévén helyettesítek, nekem alapból nincs kulcsom a házakhoz. (Igaz trükköket már tanulok.) Jó kint lenni, s menni. Most tízemeletes részen voltam, hogy hétfőn merre leszek nem tudom. Majd kiderül…

Péntek:
Ha valaki megmondja, hogy egy sör, hét deci fröccs és egy fehér sör miképp csapott szét annyira, hogy menni sem tudom az szóljon! Szóval ezt ittam, íme a történet. EdE-nek, mondtam innék valamit, mennyük el. Este bementem hozzá, Csillag és Shadow volt a lehetőség. Utóbbinál, ahogy vártam ott volt Lana s Rid. Szerencsére nem láttam olyat amit nem akartam. o.O Mindegy, a kedvem eléggé visszavetette. (Még fáj, s nem tudtam megbocsátani az árulást, hiába akarom elhitetni magammal. Tudom, hogy ha Rid úgy szólalna meg…) Visszamentünk Csillagba, leültünk, beszélgetünk. Mellénk ült három csaj, s végül össze ismerkedtünk velük. Na azt meg nem mondom, hogy sajnálom, hogy nem lett semmi. Szerintem így kellet lennie. Azt viszont sajnálom, hogy elég részegen láttak. Én sem értem, hogy tudtam ennyire szét csapni magam. Akartam is, alig ettem, s a cigi is segített. Végül haza mentünk, és aludtam mint a bunda. Összességében jó volt az egész, az idő sokat segít, de a helyem még nem találom. Ahogyan magamat sem.

A tornára meg nem sikerült az akkreditáció. Nem értem, hogy mire volt jó, hogy csak az egyesült és a főszponzor fotózhat, de ez van. Egyik álmom így vált semmivé. Csesszék meg, majd kitalálok valamit. Pénteken ez is szarul esett. Meg az is, hogy két hétig ültek a válaszon, s egy nappal előtte kaptam meg. Esélyem sem volt vitázni velük.

Lány a Csillagban