Eljött a pillanat, hogy elkezdődjék egy nagy utazás. Elhozom a kávék világát kicsit. Bemutatok kávékat, és írok kultúrájáról is, sőt még magát a kávébabokat is. Remélem izgalmas lesz, és tetszeni fog.

Az első kávé a Nicaraguai dohánykávé! Helyszín a Cafe Frei.

“A Cafe Frei kínálatának legsikeresebb kreációja ez az illatában és ízében is szivarra emlékeztető kávé. Füstös és sűrű latin világba repít minket. A nicaraguai dohányleveleket speciális módszerrel lédús alma-reszelékbe áztatjuk, aztán összefőzzük tejszínnel. Így jutunk ahhoz a komplex eszenciához, ami pár pillanat alatt a nyelvünkre csempészi Közép-Amerikát, a színes és zűrzavaros Nicaragua izgalmát. ” – írja a kávélap.

Illata testes, szivar szerű. Ám picit érezni rajta az almát. Egy cukorral, hosszan ittam, így annyi volt a pohárba, mintha cappuccino-t innák. Íze mellbevágó, egy pillanatra mindent elfelejtesz. Átjár az íze. Nem nagyon tudom mihez hasonlítani. A nyelvem véget csiklandozza. Édes, de nem émelyítő, kesernyés, de ez nem zavaró. Persze erős, lassan iható kávé. Ízletes, mintha szivaroznál, s kávéznál egyszerre. Szerintem 7 pontos a 10-ből.

Azóta Gábris is kóstolta, annyit mondott, hogy inkább olyan mintha bagót rágnál. Nem a rossz értelembe véve. Neki is nagyon tetszett.

Nicaraguai dohánykávé

[exif id=”4392″]