Igazából, mivel már régen volt. Pár szóban, azért hogy meglegyen, meg a fotó miatt meg akartam írni. Lényeg, hogy ez most nem igazán lesz pontos mese…

Reggel indultunk, a szegedi. Érted a szegedi busszal. Nagyon sokáig megy, már elve az is soká van, hogy elérjük a Dunát. S Soltvad kert meg azon is túl van. Lehet még a kurta farku kismalacon is túl van. A kis nyuszi közelében. o.O Mindegy is. Az társaság azért jó volt. Jött velünk egy kis lány is. Szerintem szuper cuki volt, s jól bírta az utazást. A képen is Ő szerepel. Sajnos a nevére már nem emlékszem. Ez zavar is.

Soltvadkert nem egy nagy durranás, olyan mint Pápa csak nagyobb. Sokat mondtam vele. Lényegében egy kis város. Semmi extra. Csak csupán annyi, hogy ott van az ország egyik leg jobb fagyizója. A Szent Korona Cukrászda . Tényleg nagyon ott van a hely, ha ott laknák, akkor máshova felesleges lenne menni. Reggelente tuti ott lenne a KV-zásom. Ezzem pát fagyit. Szám szerint hetet. Oreo, Mézes-diós hecsedli, Homokvirág-bodza, Kaliforniai álom, 2 Baileys, Triász. +1 a Vanília a káveban.

Hazafelé már nem volt semmi érdekes. Most akkor a kép.

A kis lány!

[exif id=”4306″ show=”iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp”]