IceCat

Archive for: január 2014

Postahangyák

Written on 2014-01-28 in Személyes

Akkor írjuk, majd később kap címet. Előbb szemüveg törlés, nagyon koszos! … Kész, akkor amíg várjuk a KisRókát addig mesélek. Van itt minden, az Ő történetének folytatása, munka, oldal, játék meg egy csepp Valóvilág is!

De akkor az elején. Kicsit több mint egy hét telt el mióta legutóbb voltam. Sok változás nincs. Jobb kedve van, elfogadta, hogy bent kell lennie. Kicsit többet beszélgetünk fb-n mint szeretném de belefér. A legnagyobb változás, hogy más lett. Tényleg szinte egy új KisRókát kaptam. Minden szempontból. Szerethető, és gyönyörű. Most hétvégén egy nagy próba előtt állunk, együtt fogjuk tölteni mind a három napot. Utána vissza kell még mennie. Ez a hétvége más lesz, nekem is. Nem is az a jó szó hogy félek. Inkább várom hogy mit hoz. Rakodni fogunk, és kicsit pihenni is. Egy éjjel ott, egy itt. A Pszihomókuska (KisRóka orvosa) velünk van. Vagy nem, ezt máig nem tudom biztosan. o.O Hétfőn szeretnék vele beszélni, hogy mit gondol a dolgokról, a hétvége után hogy gondolja a dolgokat. Még nem tudom, mikor jöhet haza, de várom, hogy hogyan lesznek utána a dolgok. Ebben is sok a változás. Bár az már nem fér ide, s a jövő zenéje még.

Holnap munka meghallgatás. A legrosszabb, hogy annyiért megyek el amennyit a 4 órával is megkeresnék. De hát a kényszer nagy úr.. Ó, igen, persze a webes munka is ekkor indulna be, de három műszak mellet biztos nem fog menni. Nem igazán szeretnék oda menni, de ez van, ezt fogom szeretni.

Az oldalon apróbb változások vannak, lesznek. Egyik a verseket végre felviszem. Meg egyéb történeteket is. Igyekszem a hátterükkel. A KisRóka flashback is várható. A másik ami még nincs kint, s lehet nem is lesz, a kronológia. Egy idővonal az életemről. Nem lesz annyira szorosan csak rólam szó, inkább a hatások amik engem értek. Lesz kitekintő Tinára, Ridra, KisRókára is, de másfelé is picikét.

Játék, mert olyan nagy játékos vagyok! Az Assasssin’s Creed most jegelés alatt van, de folytatni fogom mert szeretem. Még decemberben megvettem a Tomb Raider Legend-et, s azt szeretném 100%-ra vinni. Ez most jól megy, már voltak fent akadások. A másik játékom amit már tényleg évek óta keresek, egy igazán jó böngészős játék. Megtaláltam: Anno Online. Magyar, nem kell feltétlen fizetni érte, Ubisoft és fejlesztik. Kell ennél több? Olyan Age of szerű de nincs harc. Hála a fejlesztőknek.

Valóvilág… Nem sokat posztoltam róla, a 6 évad alatt. Pedig, ha úgy nézi az ember marha jó. Igaz, kicsit laposodik. Mindegy, hogy honnan szedtek ilyen embereket fogalmam nincs, de minden “kasztból” kiválasztották a leghülyébbeket. Ez tuti. Már nincs igaz ok, hogy mért nézem. Mert rá függőztem.

Elfeledett

Written on 2014-01-23 in Személyes

Elfeledett

Gyere figyelj kicsit kedvesem,
Nézd hogy szerte foszlok mindenem,
Elveszik egy hangban az életem,
Semmi nem marad meg nekem.

Nincs más csak egy álomkép,
Veled vagy nélküled meghalnék,
Elmosódott a valóságban élnék,
Elfeledett világot szeretnék.

Nézd hogy változik a világ veled,
Minden lassan elsiklik mellettem,
Nem marad ki megőriz emlékeiben,
Elfelednek mint a tündérmeséket.

Nincs más csak egy álomkép,
Veled vagy nélküled meghalnék,
Elmosódott a valóságban élnék,
Elfeledett világot szeretnék.

Hallgasd a szavak mit sem érnek,
Visszhangok elhalnak a szélben,
Hangon nem hallatszik néked,
Eltűnök a hajnali napkeltében.

2014.I.20.

Háttér: KisRókának Mutat

KisHerceg és a KisRóka

Written on 2014-01-21 in Személyes

Nem, ez nem egy mese. Gondolkoztam tegnap és tegnap előtt is, hogy megírja-e ezt, de végül úgy döntöttem úgy kerek ha az utolsó pillanatban írom meg. Ez egy lezárása az elmúlt négy napnak. Péntektől máig. Remélem még ma befejezem, legkésőbb este a következővel együtt szeretném ki tenni.

Flashback: A KisRóka Mutat

Igazából ezek levelek voltak jobb napjaikon ezeket dolgozom át kicsit. Azért így mert jól tükrözik az akkori lelkiállapotomat. A nevek persze kimaradnak, s némileg kiegészítem.

Szombat:
Kezdem az elején. Mikor oda értünk lefagytam, hogy merre lehet. Aztán mikor meglett igazából szégyent éreztem. Szégyent mert nem jutottam semmire, mert hagytam eddig süppedni. Akit akkor kipenderített onnan a tesója, az nem az a KisRóka volt akit én ismerek. Egy roncs volt. Miközben a szívem ott valahogy összetört, éreztem, hogy azt kell tenni amit terveztünk. Nem sokkal később elsírta magát. Akkor volt hogy közöltem vele. Vagy bemegy, vagy meghal. Tudom, hogy így van. Hiába közeledett felém, nem reagáltam rá. Sem ölelésre, sem csókra, sem a szavaira. Nem tudom mit érzek, akkor ott sem tudtam. De azt éreztem, hogy nem akarom így látni. Legszívesebben felvettem volna, haza hozom, mint egy elveszett állatot, és rendbe teszem. Az ember viszont nem állat. Nem mentem volna semmire. Végig ez járt a fejemben. Emiatt végig elutasító voltam. Egyetlen őszinte pillanatom pont a tesója feleségét találta meg. Látta hogy remegek. Rendes volt, meg fogta a kezem, s nyugtatott. Igyekeztem tárgyilagos lenni, és semmire sem reagálni. A legvégén adtam meg amit kért megöleltem, s kapott egy csókot. Azzal engedtem el, hogy ha szeret bizonyítsa be. Nem kell nekem még egyszer egy lelkileg beteg barátnő. Én már végig játszottam. Akkor sem jutottam semmire. Azóta az a lány 22 lett. Ma sem lett más. KisRóka 44 éves, elméletileg érett nő. Akkor álljon fel és keressen meg. Közben nem tudok aludni, vagy egyszerűen létezni, mert árulónak érzem magam. Benne voltam, tudtam, hogy ide jut a helyzet. Rengetegszer néztem a leveleimet, hogy nem-e írt, miközben tudom, hogy nem is tud. Szörnyen érzem magam, hogy befekszem az ágyamba miközben őt oda küldtem. A döntések részben az én elmondásaim alapján történtek. Hányingerem van (magamtól, vagy) attól, hogy nem megyek be holnap megnézni hogy van. Reszketek, hogy nem tudom mi a helyzet. Miközben tudom, hogy ez nem kell nekem. Most rúgtak ki, nincs munkám, s még ez is. Így sem aludtam jól mostanában. Esszel tudom, hogy le kéne lépnem, s vissza sem nézni. Anyukámnak egyben igaza van. Most kell kilépnem, vagy végig kitartani. De mi a bizonyíték, hogy megéri…

Vasárnap:
Jelenleg elég hullámzóan vagyok. De leginkább szótlan. Holnapra már van programom, így lefoglalom magam. Továbbra sem tudom mi legyen. Keveset gondolkozom, s akkor sem jutok előre. Ha változik akkor lehet lenne értelme folytatni. De ahhoz látni kéne hogy akar. Holnap valószínűleg osztályra viszik, így esélyes, hogy hívást kapok. Félek tőle. Még nem tudom mi legyen, s amíg ezt nem döntöm el, nem szeretném hallani, vagy látni. Persze, ezt megírom neki majd SMS-ben, ha igazam lesz. Hogy miképp fogom látogatni nem tudom. Nem szeretnék egyedül ott lenni. Már nem vagyok rosszul, semmilyen módon. Inkább azon gondolkozom hogyan tovább. Tudom, hogy csalódni fog bennem, hiszen benne pont ez tartja a lelket. De itt az idő, hogy ne valaki más hátán másszon. A legnagyobb kérdés, hogy vége vagy sem. Ezt most a napokban el kell döntenem. Nem halogathatom. Ettől függ az is hogy mennyit járok be hozzá…

Hétfő:
Jöttek némi információk. A zárt részen van még. Ez azt jelenti, hogy nagyobb lehet a baj, mint gondoltuk. Ez egyrészt megijesztett, másrészt megkönnyebbültem. Nem kapok hívást. A másik, hogy hiányol. Érthető, és részben az én kérésemre nem mondták el neki, hogy mikor megyek. Sokkal jobb napom volt. Kicsit tisztult a kép, de döntést továbbra sem hoztam. Csak le szeretném kapcsolni a villanyt és nézni ki a fejemből.

Kedd:
Jelenleg elég hullámzóan vagyok. De leginkább szótlan. Holnapra már van programom, így lefoglalom magam. Továbbra sem tudom mi legyen. Keveset gondolkozom, s akkor sem jutok előre. Ha változik akkor lehet lenne értelme folytatni. De ahhoz látni kéne hogy akar. Holnap valószínűleg osztályra viszik, így esélyes, hogy hívást kapok. Félek tőle. Még nem tudom mi legyen, s amíg ezt nem döntöm el, nem szeretném hallani, vagy látni. Persze, ezt megírom neki majd SMS-ben, ha igazam lesz. Hogy miképp fogom látogatni nem tudom. Tartom magam, ahhoz, hogy utánad. Sőt, lehet akkor mikor te mész. Nem szeretnék egyedül ott lenni. Már nem vagyok rosszul, semmilyen módon. Inkább azon gondolkozom hogyan tovább. Tudom, hogy csalódni fog bennem, hiszen benne pont ez tartja a lelket. De itt az idő, hogy ne valaki más hátán másszon. A legnagyobb kérdés, hogy vége vagy sem. Ezt most a napokban el kell döntenem. Nem halogathatom. Ettől függ az is hogy mennyit járok be hozzá…
Most félek, nagyon is. Ma fogok találkozni vele. Még van hat órám addig. Kicsit nehéz szavakba önteni mit is érzek. Össze vagyok zavarodva, nem tudom mi lesz, s mit akarok.
Továbbra is kicsit árulónak érzem magam, és szörnyű a közérzetem, hogy bezárattam oda. Tegnap este volt ötödik estéje a zárt részen. Irtózatos bűntudatom van, hogy én közben az ágyamban alszok. Ez nem csak vele van így, bárki mással is. Közben be kell látnom, hogy ennek így kellet történnie. Ha tovább várunk késő. Szeretnék továbbra is vele maradni, de tarok tőle, hogy nem fog talpra állni. Nincs benne hajlandóság. Szeretem, ez nem kérdés. Azt is tudom, hogy ami kettőnk közt volt az a legnagyobb jó indulattal sem lehet kapcsolatnak nevezni. Ma kiderül, hogy merre tovább. Ma érezni fogom. Talán még tudni is. Most viszont csak félelem és az izgalom fura keveréke bolyong bennem.

Este folyattatom a történetet. A tegnapi verset is kiteszem, és meg is magyarázom. Ezen a részen is vannak terveim. Most viszont folyattatom a napom, s remélem nem lesz hívásom. Ettől félek leginkább, meg attól, hogy még mindig a zárt részen van. Akkor nagyobb a baj, mint bárki sejtette…

A doánybolt és én

Written on 2014-01-08 in Személyes

Most végre úgy jött ki, hogy írni is tudok. Sajnos nem azt amit elsőnek kéne, de az is sorra kerül. Most a munkámról mesélek. Mielőtt belevágok jön egy flashback…

Flashback: A doánybolt Mutat

Kedves felettesem az ígérte, hogy év végén hív majd, hogy mikor megyek legközelebb. Már akkor jeleztem neki, hogy érzem bizonytalanan a sorsom. Az anyjával már eléggé nehezen jöttem ki az évvégén. Állandóan piszkált, vagy amit kitudott találni. A miértjét nem tudom. Ha ki akart dobatni, nem kellet neki sokat tenni. Csak egy kis “bogár”, s a főnököm előbb-utóbb megteszi. Lényeg, hogy már 7-e elmúlt s még mindig nem hívtak. Ez véletlen, vagy sem, nem tudom. Sajnálnám a munkát, mert szerettem emberekkel dolgozni, az öt hónap alatt egyetlen vevő sem tudott felhúzni. Pedig volt pár fura fazon. A munkatársak viszont igen… Sajnálnám, hogy a Pogi-Házba sem tudok többet menni. Ott egyfajta barátságot is kötöttem már. Végül magát a csarnokot is, mert lassan beilleszkedtem. Meg persze, a fő könyvszerzési forrásom is kiesik így.

Nem bánkódom, ha vége, sőt lehet én fogok véget vetni neki. Abban az esetben, ha sikerül amit most tervezünk. Egy újabb fejezet zárul le ezzel az életemben. Talán ez már a sokadik. Van amit nem bánok, mint az RPA, a diákmunkák és a Jókai. Persze van amit igen, az ovi és ezt is. Sajnos nem csak ez az egy törés volt mostanában. Szerencsére viszont – ha kevesebb is – több jó dolog is történt, ami erőt adott. Pár ember sokat tud adni, én tőlük és miattuk vagyok erős.

Tudom unalmas ez így, de ez az életem. Erre van ez a hely számomra. Kevés titok, sok szöveg, remélem. Semmi extra, csak egy “átlagos” srác napjai. Egyszer talán izgalmas lesz. Meg vannak itt képek is, meg mesék.

Szóval gyere csak utazó, pihenj meg most, míg a bitek tengere elcsitul. Gyere és érezd jól magad velem. Nem ígérek sokat,  egy mesét mit én mesélek majd a hárpiáknak…

Új év, új kezdetek

Written on 2014-01-02 in Személyes

Vajon egy új év kezdetekor, akkor abban a 24 órában hány ígéret és fogadalom hangzik el? Idén nem fogok beszállni közéjük Reménykedem, hogy többet blogolok majd. Emlékezve így is IceCat-re, hiszen talán mi voltunk a legöregebb bloggerek. Ő 2001 óta, én 2003 óta írtuk. Most már csak én vagyok. Szeretem a blogom, szeretem az év eleji új kezdeteket.

Mivel az utóbbi évben nem voltam, túl aktív, így szinte biztos, hogy flashbackel fogom megoldani az elmúlt esztendőt. Sok minden történt, KisRóka belépett az életemben, munkám is van. Fotózásban is haladok. Idén már talán társam is akad Kornél személyében. Szóval zajlik az élet, s idén a 30-at is betöltöm, paff.

A világ változik, s vele én is. Mindenki. Fájó veszteségeim is voltak. Örömteli találkozások is akadtak. De sajnos a barátok inkább csak mentek, jönni nem jöttek. Összefoglalva ezt az össze-vissza bejegyzést, ha velem tartotok egy fura de izgalmas blogot követhettek. Az elmúlt év alkotásait fokozatosan hozom. Szerintem visszadátumozom őket ahogyan szoktam. Persze mindig jelezni fogom. A kinézet továbbra sem végleges, de sosem lesz az.

Nos, szóval kitartást az évhez, talán idén eljő a zombiakolkapszis. Én már várom.

Erre vagyunk

Igor Castle, Pázmándfalu, Hungary

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!