Mélyből jövő öblös ordítása odalent a fogolynak.
Kőböl készült mély verem tábla jelzé, “Dühkatlan”.
“Tán vétettél valamit jóember ártatlan párának?”
“Szívem adtam galambomnak, mely’ oly’ lakatlan!

“Szegény emberek gyermeke mi más becsesebbet adhat?
Mást nem kértem cserébe szerelmét, mély érzelmeket kaphat!
Törte össze csúnyán, kacér mosollyal arcán dobta folyóba.
Hamvas pamut puha arcán folyt könnye bele tóba,

Mikor kedvesét belé löktem alant hínáros csónakzázó tava,
Kert végében birtoka messzi végén könyörgést senki se halja.
Testét kötözve szedték ki, iszapos pocsolya mélyéről, hideg hajnala,
Mának. Fakóra festett arcáról azt olvasta orvos, “Meg vagyok halva.

(Levirtól kaptam! Köszönöm!)