IceCat

Archive for: január 2012

Csillagtánc

Written on 2012-01-26 in Személyes

Gyengéd volt a szél, nem is fújt igazán. A nap… A nap, viszont minden fényét ránk öntötte. Feküdtünk a búzatábla közepén, s semmire nem volt gondunk. Testén játszottam egy búza szállal, mikor az oldalához értem fel nevetett. Ott nem fedte már a póló. Lassan felfelé kalandoztam. Kört írtam a melle vonalán, s folyattam egészen fel a homlokáig.
A nap elindult megvetni ágyát, s a tájat vörösre festette. Kedvesem haja, mint a láng felragyogott. Hirtelen ült fel, s rám ugrott. Mosolyában ott volt a játékosság, s a szerelem. A szél kicsit feltámadt, a búzaszálak meghajoltak, a haja pedig égette őket. A nap ezzel mit sem törődve fojtatta megszokott ritmusát.
Kezét a szememre tette, s kicsit mozgolódott rajtam, mikor elvette a szememről, csak a sziluettjét láttam. A nap pont mögötte volt. Lélegzetelállítóan futottak teste vonalai a földig. Továbbra is hogy ne lássam elfordult, s levette nadrágját. A nap szemérmesen alábukott. Kedvesem pedig eltűnt a táblába.
Hallottam körülöttem zizegni a búzáz, majd egy érintést a vállamon. Mire da néztem már sehol sem volt. Felálltam, s elindultam utána. Sehol semmi mozgás nem zavara a tájat. Meregettem, szemem majd, vissza mentem. Ott feküdt, és várt rám.
Felült mikor a plédre léptem. Megfogta nadrágom, s a gombokkal vacakolt. Húzta az idegeim. Oda hajolt a hasamhoz, megcsókolta, még egy gomb megadta magát, megint egy gomb s megint egy csók. Hamarosan lekerült rólam a nadrág, s a boxer is. Álltam, s figyeltem.
A Hold megerősödött és ezüst színűre festette a tájat. Kedvesem, mint gaz boszorkány, meztelen közeledett felém. Kinyújtotta karját, s megfogott. Kicsit erősebben mit vártam, így megugrottam. Mire érzékeltem volna. Szájába vett. Lassan mozgott, éreztem a nyelvét, ahogy végig húzza a szerszámomon. Nem sokáig folytatta, más terve volt. Fejét a pólóm alá dugta, s úgy csókolt egyre feljebb. Mellbimbómál kicsit meg állt, és ráharapott. Közben testét, az enyémhez szorította. Kezével követte teste mozgását, s a Polóm már a földön is volt.
Megfogtam a fenekét, s a földre döntöttem. Vadul csókolta számat, nyakamat. Engem viszont már elvakított a vágy. Lassan csúszat belé, vigyázva. Még így is kicsit felszisszent. A tempót, hirtelen s gyorsan váltottam. Karma mélyen a hátamba vájt. Lábaival körül fonta teste, és igazított a ritmuson. Nyakára hajoltam, kicsit megharaptam, s megcsókoltam. Majd feljebb mentem, s a fülét haraptam, csókoltam. Arca egyetlen porcikája sem marad ki.
Végül halk sikkantás, majd az én elfojtott hangom jelezte, szépek a csillagok. S a kórus zenget. Nemsokára egymás karjaiban, a csillagokat néztük. Figyeltük miképp hull alá, egy meteor. Majd álomba merültünk, amiből csak a hajnali napsugarak ébresztetek.

2012.I.26. (Rogue)

PIPA

Written on 2012-01-18 in Személyes

Mi, alulírott, a zenészek, színészek, rendezők, írók, és a producerek. Az a megélhetésünk, hogy a művészi alkotások hozunk létre, de mi is internet felhasználók vagyunk.
Azért írunk, hogy kifejezzük komoly aggályunkat a PROTECT IP törvénye (PIPA) és a Stop Online kalózkodás törvénye (SOPA) ellen. (tovább…)

Elveszve (+18)

Written on 2012-01-18 in Személyes

Hogy lehet véres a kezem? S ki ez itt? Nem emlékszem mitörtént. Valahol a váróban kezdődött. Az a srác, hogy nézte, azt a gügye libát. Emlékszem, mosolyogtak. A lelkem meg darabokban. Persze, neki minden megadatott. Én még most sem vagyok jó. Hogy is lennék? Itt, igen itt. Látszik a hájam. Mit is mondtak, hogy az a bordám… Farcokat, mind hazudtok. Nesze te ribanc, még egy szúrás már úgy sem számít. Cseszd meg a szépséged, most mire mész vele?
Pillanat… Ezt én csináltam? Hogyan, nincs is ennyi erő bennem. Bezzeg benne van? Akkor is, hogy volt. Igen, a tuskó. Felkaptam mikor a tóparton sétáltunk. Nem is vette észre, hogy mögé mentem. Egy nagy csapás, és abba a szép melírozott hajába kevertem egy kis vöröset. Mellé zuhantam, láttam a mellét. Milyen szép is volt. Na, most már az sincs. A kés a táskámba volt. Most véres, s szerintem szilikonos. Hihi, már senkinek nem kellesz. A szemed, olyan fakó, mintha vak lennél. Ez sem kell. Fuccs neki. Csak nem könnyezel? Ja, folyik a szemed….
Mi a szar ez? Nem érzem a karom. Ki a rosebb fog le? Hagyál békén, még nem végeztem. Még nem én vagyok a szebb…

Robert Carlyle

Written on 2012-01-17 in Személyes

Olvasási idő: < 1 perc   Robert Carlyle a California Solo-ban! Csak mert ilyenem, van. Meg mert jó színész!

Jövőre nézve

Written on 2012-01-15 in Személyes

Eddig is eljutottam. Épp várom, hogy lejöjjön amit szeretnék, így most van kis időm.

Szóval két dolgot tervezek, s jó sok posztal jár majd!

1) Kezdő Írók Kézikönyve
Gondoltam, ha már végig csinálom, ide ki is teszem. Kivételesen, amit eben a témában írok az szabadon vihető, a nevem feltüntetésével. Két részre lesz szedve a poszt, első fele lesz az amit olvastam, összefoglalva, levonva a tanulságot, a másik fele az aktuális feladat megoldása, ahogy én csináltam. Amit még akartam #kik címke mellet lesz megtalálható! A könyv jó, így aki írni akar, annak javaslom megvételre! (Kemény 2700 HUF!)

2) 30 napos Doctor Who kihívás
Ez kicsit más, mert még fordítanom is kell hozz. Nem egy nagy dolog, de találtam egy jót! És, szeretem az ilyeneket. Csak kevés, olyan van amit szívesen végig viszek. Kérdéses, hogy holnap, vagy holnapután kezdem-e el, de elfogom. Az összes kérdésre igyekszem kifejteni majd a válasz. #30dwc címke alatt lesz fellelhető. Aztán majd, oldalra is kiteszem!

Egy perc

Written on 2012-01-13 in Személyes

Nézem, ahogy szemed kivilágosodik, amint a nap előbújik a felhők közül. Néztelek, mosolyod most is szép volt, mint mikor megismertelek. Kicsit közelebb hajoltam, hogy jobban figyelhessem szemed. Csak annyira, nehogy kitakarjam az napot. Láttam, igenis láttam, hogy bujkál ott valami. Félre döntötted fejed, hogy láss engem. Szemed elsőtétült, de a mosoly megmaradt. Válladhoz értem hideg kezemmel, a bőröd ezernyi apró dombbal, és völgyel válaszolt. Lejjebb húztam a kezem, és éreztem, amint megremegsz. Mielőtt lett volna időd, ajkadra tapasztottam ajkam. A csók nem volt hosszú, sem szenvedélyes. Csak lopott. Amint vissza húzódtam, éreztem kezed a tarkómon. Ajkaink még nem váltak el egymástól, csak egy lehelet tartott. Apróra nyitottad szád, épphogy érezzem, mit szeretnél. Nyelved lassan előbújt, és kívánta, felfedezte ajkam. Alig engedtelek, ettől erőszakosabb lettél, és ostromolni kezdted fogaim, ajkad szorosan enyémre tapad. Kitartottam, és engedtem. Nyelved érintettem enyémet. Érezem, simogatását, és hogy hívogatja. Nekem ennél több kellet, nem adtam magam. Nyelved enyém alá bújt, felemelte. Lassan ízlelve, hogy követlek-e téged, elindultál vissza felé. Mikor elhagytad ajkam, táncba hívtál. Nyelvünk egymást szerették, kívánták. Végül levegő híján, nevetésben váltunk szét.

2012.I.13 (Péntek) (Dina)

Dühkatlan foglya

Written on 2012-01-12 in Személyes

Mélyből jövő öblös ordítása odalent a fogolynak.
Kőböl készült mély verem tábla jelzé, “Dühkatlan”.
“Tán vétettél valamit jóember ártatlan párának?”
“Szívem adtam galambomnak, mely’ oly’ lakatlan!

“Szegény emberek gyermeke mi más becsesebbet adhat?
Mást nem kértem cserébe szerelmét, mély érzelmeket kaphat!
Törte össze csúnyán, kacér mosollyal arcán dobta folyóba.
Hamvas pamut puha arcán folyt könnye bele tóba,

Mikor kedvesét belé löktem alant hínáros csónakzázó tava,
Kert végében birtoka messzi végén könyörgést senki se halja.
Testét kötözve szedték ki, iszapos pocsolya mélyéről, hideg hajnala,
Mának. Fakóra festett arcáról azt olvasta orvos, “Meg vagyok halva.

(Levirtól kaptam! Köszönöm!)

Pandora: Az erdő

Written on 2012-01-05 in Személyes

Melegen sütött a nap, mikor aludni tért a láthatáron. Az este még váratott magára. A hold, mint hűséges társ, a nap nyomában sietett lefelé az égen. A felhők egyre sötétebbek lettek, a hős szerelmes egyre világosabb. Arana közelebb  húzódott hozzám a pléden, átkaroltam és megcsókoltam.
– Lassan indulnunk kellene. – Szóltam halkan.
– Várjunk még egy kicsi, szeretném látni a csillagokat.
Ültünk egymás mellet, mikor Arana megmozdult. Apró mozdulat volt, de éreztem. Elengedtem a derekát, és hagytam kibújni a plédből. Elém állt és levette a pulcsiját, majd a nadrágját is.
– Jössz? Mert én biztos futok egyet. – Mondta hatalmas  mosollyal.
Egy porfelhő szállt messze az estébe, ő pedig gepárd alakban elsuhant az erdőbe. Nevettem, és én is átváltoztam.
Rohantam, ahogy tudtam. Éreztem Arana vibrálását a közelben. Elfordultam az erdő felé, szagoltam a levegőbe. Éreztem Aranát. Az illata, mint a tava első jele. Tudtam szándékosan hagyta itt nekem.
Berohantam az erdőbe. A vibrálás több felé oszlott. Éreztem az erdő állatait. Az őzet, amint megijed tőlem. A mókust, amelyik észre veszi a baglyot. Aranát, ahogy ül, és vár rám egy tisztáson.
Tovább mentem, az ágak súroltak a bundám. A hirtelen előttem termő fatörzsek élvezetessé tették az utat. Ara, pedig csak ült, s várt rám.
A tisztás előtt megálltam, a Holdfény még nem ért el. Arana csendben nézett bele a sötétbe. Zöld szeme szikrázott. Léptem egyet, s rám nézett. Elkezdtem futni, Arana nem mozdult. Egy ugrással terítettem a földre. Összegabalyodva gurultunk arrébb. Végül én kerültem felülre. Néztem füleit, ahogy hátra csapva várj mit fogok csinálni. Szeme össze szűkültek, s hirtelen megnyalta az arcom. Farkát a hátsólábamra tekerte, testét az enyémhez nyomta. Elvesztettem az egyensúlyom, s mellé estem.
Arana felpattant, s egy dorombolás kíséretében arcár arcomhoz dörzsölte. Megjelölt, és én élveztem.
Elfutott az erdőbe, utána rohantam a fák közé. Játszottunk az éjszakába. Hol ő ugrott át felettem, hol én tepertem le őt. Ha megunta fel futott egy fára, és figyelte próbálkozásomat. Dorombolt, végül mellém ugrott. Folytatódott a játék.
A nap éppen kelt mikor az erdő széléhez értünk. A konyi, mint normális életünk jelképe, várt ránk. Arana lassan sétált feléje, közben lágy porfelhő hagyta el testét. Sötétvörös haja tűznek látszott a felkelő nap fényében.
Oda futottam hozzá, a lábához dörgölőztem. Gyengéden ráharaptam kezére, hívtam vissza az erdőbe.
– Nem lehet Adorre, még aludni is kell valamennyit.
Elengedtem, össze kuporodtam a lábánál. Felöltözött, és leült simogatni.
Nem sokkal később, én is öltöztem, várt minket a város. Arana haja, mint a tűz, felégette az erdőt, ahogy elhajtottunk a kocsival.

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!