IceCat

Archive for: november 2011

Csenge vers

Written on 2011-11-15 in Személyes

Tűsarkakon imbolyog a boldogság,
Mint olcsó céda.
Kit eldobott annak nincsen álma,
Nincsen célja.
Mégis felment a boldogság ára.

Boszorkányvadász (Ivi)

Written on 2011-11-13 in Személyes

Szemben álltunk, nem ez volt az első. Biztos, hogy nem is az utolsó. Gyenge voltam most is. Nem tehettem róla. Vörös haja, és a zöld szeme megint elvakított. Láthattam volna előbb is, rá vallott a kivitelezés. Csak Ivi, olyan bolond hogy lopjon tőlem. Merészen a főbejáraton jött be. Gondolhattam volna, hogy forgat valamit a fejében. Csábító volt, szebb, mint bármikor eddig. Én hittem neki, elhittem, hogy megváltozott. Végül mégis csak a szelence kellet neki. Most megint egymás ellen voltunk. Harc amíg az egyikünk ájult nem lesz. Egyikünk sem akarta bántani a másikat, csak épp mindig rosszkor találkozunk. Először is, még Athénban. Akkor is ezt a kis dobozt kerestük. Ő ott állt a múzeumban, mintha csak egy fantázia világból lépet volna ki. Fekete pulcsi, és a rablók elengedhetetlen kelléke, barna bőr nadrág. Azt a csatát én nyertem, azóta egyet sem. Egy lépés tettem előre. Ő ugrott, én kitértem. Mosolyogva ért földet, tudta mit akarok és megelőzött. Leguggolt, és elkaszálta a lábaimat. Hanyatt estem, és rám ugrott. Láttam amint mosolyogva emeli a kezét. Örül, hogy már harmadszor nyeri meg a csatáinkat. Még mielőtt lesújtott volna, kirúgtam maga alól a földet. Ivi átesett rajtam, majd talpra szökkent. Én is felálltam. Hívogató mozdulatot tettem, jött is. A felém lendülő kezét elkapva magamhoz szorítottam. Néztem a hihetetlen zöld szemét. Légzése lelassult, arcunk össze ért. A következő pillanatban minden elsötétült. Megint a boszorkányom nyert…

2011.XI.13. (Ivi)

Túl az éjjelen

Written on 2011-11-05 in Személyes

Éjszaka után, a nap fel kel
Éjszaka után, a csatát megnyerte
A csatát megnyerte.

Múlté a félelem, és a szégyen
Fájdalomnak és bánatnak vége
Mától már vége.

A kör megújul, békét meglelte
Éjszaka után szent földre érkezett.

Folyók útján, a szelet követte
Első lélegzettel, útját elkezdte
Útját elkezdte.

Elmegyek

Written on 2011-11-03 in Személyes

-Elhittél mindent, amit mondtam. – szóltam. – Nem volt más, mint olcsó hazugság.
Hosszan nézett engem, tudtam ha tehetné megölne a szemével.
– Mért most, mért kell mindent tönkre tenned?
– Nem értheted, csak egy voltál a sok közöl. Egyetlen a legfontosabb. Beléd szerettem… – Vallottam be neki.
– Akkor mért hagy így itt? Mért nem maradsz velem?
Lehajtottam a fejem, némán tátogtam. Nem tudtam mit mondtani. Féltem neki elmondani, hogy ha engedem magam végzetesen beleszeretek. Most fájdalmasan, de még eltudok szakadni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy összetörjek valaki miatt.
– Nem lehet. Sajnálom. – Lassan elfordultam tőle, és elindultam az ajtó felé.

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!