Remegő sugaraival köszönt a hajnal,
Rémálmából izzadva ébred már az utca.
Elkószált gondolatok találnak meg újra,
A gyenge lámpa fények aludni indulnak.

Hunyorognak a álmos fák felletem,
A reggelel lopva elvitt tégedet.
Buszom szalad velem messze előre,
Nézem ablakán, ahogy csíkokat fest.

Cigi a számba fájdalmasan nyög egyet,
A fű tüsszent, mikor a hátára ejtem.
Allatam a beton sem kedves velem,
Minden egyes ráncát megmutatja nekem.

A hid megmozdulni készül felettem,
Súlyos terét könnyedén rám vethesse.
A sinek elfutnak a vételenbe, nélkülem,
Itt hagyva minden követ, mint kétségemet.

A kapu pislog szemembe, zöldet – vöröset,
Végül kényszerből sóhajtva csak beenged.
A szék, a gép utálkozva nézi testemet,
Gontalataikban már réges-rég elfelejtettek.

2011.IX.20 (Ivi)

Prince Igor – Reggel nekem