Kis késéssel, de erre is rászántam magam. Az Anis próbálkozásom történetének vége.

Röviden a lényeg, hogy dobott két visszahívót szombaton. Felhívtam, és mondta, hogy félóra és itt van. Vártam és vártam, majd egy óra várakozás után kiírtam a DVD-t neki, s átvittem. Felhívom, hogy itt vagyok előtettek, erre nem is volt otthon. Betettem a DVD-t a postaládába, és mondtam neki, hogy este telefonon mindent elmondok. A talit is lemondtam. Este felhívtam, s mindent kibeszéltem magamból. Kértem, hogy ne keressen, ha csak akkor képes jönni, ha kellek, ez nem barátság. Kimondtam végre, hogy tetszik nekem, és kikezdtem volna vele. Kicsit kötözködött, hogy mért nem mondtam eddig, de mivel jelentősége nem volt. Hagyta. Nem zárkóztam el teljesen, akkor jöhet, ha be tudja tartani amit ígér.

Végül is, ezzel jöttem rá megint, hogy nincs is normális (értsd lelkileg kiegyensúlyozott) csaj a közelembe. Nem részletezem, nézzen mindenki magába. Ha azt látja, hogy nincs barátja, vagy fél elkötelezni magát, akkor nekem van igazam. (Adott, hogy nem érdekel az a csaj akinek van barátja.) Persze nekem is vannak bajaim, de leküzdöm őket, és elhiszem, hogy lehetek még szerelmes, vagy épp boldog.

Ez lenne az elmúlt párnap. Pedig lényegében csak unatkoztam!