Korán ágyba bújtunk az nap. Fáradtak voltunk, én futkároztam, sok dolog volt, Őt a suli fárasztotta le. Most viszont egymásra figyeltünk. Ritka pillanatok egyike volt, mikor én hallgattam az Ő szívverését. Halk légzését. Derekát simogattam, Ő a hajadat bizdergáltam. Egyre feljebb merészkedtem, míg végül mellén jártam kezemmel táncot. Kicsit gyorsul a dobogás fülem alatt. Mosolyogtam, fel néztem rá, s egy csókot adott. Másik kezemmel, a belső combjához nyúltam, fel – feljebb kerestem az utat. Míg végül megtaláltam mait kerestem   Ujjaim vad táncolt jártak, be kívánkoztak. Engedtem a csábításnak, először egy ujjam nézett be. Szemét figyeltem ahogy csillog. Lassan megéreztem ahogy nedvesedik. Bátorságomat felváltotta a vágy, s már két ujjam járta végtelen útját. Simogatta belül, és kívül. Másik kezem továbbra is mellén játszott, de teste már rá hanyatlott. Éreztem eljött az idő, hogy ujjaimat lecseréljem. Aprót mozdultam, kezem a hasára tettem, a másikkal irányítottam. Lágyan bújtam be, meleg és szenvedély várt rám. Éreztem megfeszülni. Ahogy körül fon engem. Mindénél jobban esett. Kezem nyakára tettem, hasunk össze ért. Elindultam kifelé, majd újra be. Vigyázva ne hogy fájjon. Majd megint ki, s újra be. Érzéssel gyorsítottam a mozgásomon, közben csókoltam a nyakát. Újra ki, és be. Vándoroltam lefelé. Újra ki, és újra be. A mellén nyelvem nyárt szenvedélytáncot. Újra ki, és be. Elérkezett a pillanat mikor a vágy már fokozhatatlan. Újra ki, és be. Ki, és be. Majd nem marad más csak a tiszta szerelem, szenvedély és öröm. Még egyszer körbe jártam utam, és végül benne maradtam, érezve hogy szorít, nem mennyek. Mellkasára feküdtem, s hallgattam őrült szívverését.

(2010.XI.23) (RoboCicc)