IceCat

Archive for: október 2010

Barátságfolyosó

Written on 2010-10-31 in Személyes

A megismeréshez hibákon keresztül vezet az út.

Mint mikor tudod, hogy a hó túl mély, s mégis bele lépsz. Elsülyedsz térdig, és nézed a lábad. Én is így vagyok a kétségbeesésel. Tudva tudom, hogy hibázni fogok, mégis megteszem azokat a lépéseket ami elvezetnek bukásomhoz. Most is hibáztam. Őszinte voltam, annyira amennyire még soha eddig. Minden gondolatomat megosztottam Vele. Semmit nem rejtettem el, magamat adtam. Komondtam kétségeim, és érzelmeim. Bele szerettem, s félek hogy azzal hogy mindent tud rólam elveszítem.
Olyan kapcsolatot építettem fel Vele, amilyet még mással nem. Ha a kapcsolatok egy folyosó, ahol egy ajtó szám után új szintre emelkedik, akkor mi most a szerelem elött állunk. Belépni, viszont félünk. Félünk, hogy mit hozhat a következő szoba, s az azutáni. Ott állunk a lépcsófok elött, és hol egymást nezzük, hol azt a kicsike emelkedőd elöttünk.
Az szobák mödöttünk, egyik oldalon az Ővék, másikon az enyémek. Ajtók kitárva, mutatva az utau tovább. Egymás kezét fogva gondolkozunk, hogy mit hozhat a jóvő. Mert mindig csak előre haladhatunk, sosem vissza.
Néhány szobából kiszűrődik vörös fénye, a félelmeink. Egyben Öcsém szavai hallatszanak, hogy ne féljünk megtenni, de fénye elriaszt minket szavától. Egy másikban, mi szólunk magunkhoz, hogy menni kéne, de rikít ránk fénye. Nem tudjuk mit is tegyunk.
Persze a döntést meghoztuk. Várható volt hogy nem fogunk örökké ott állni és gondolkodni. Végülis, most csak nézünk visszafelé, nézve a rengeteg ajtót, és szobát. Ámúlva nézzük miminden van már mödöttünk, s várjuk hogy mit tudunk még egymásnak nyújtani.

ReB köszönöm, hogy vagy nekem!

Hajnalvirág

Written on 2010-10-30 in Személyes

Sok minden történt, de igazából kevés látható dolog.

A legfontosabb Rebi. Nem tudom mit szeretnék, vagy gondolok. RoboCicc nagyon közel áll hozzám. Aki ismer tudja mit szeretnék. Átölelni, megcsókolni, érezni. Amennyire most bizonytalan vagyok, sejtem akkor ennyire biztos lennék, mit is szeretnék. A legjobb ötletet választottuk, várunk, mert valami visszatart minket. Szeretem, nagyon is, de félek elvesztem, ha megpróbáljuk.

A másikak, hogy nincs netem, talán jövőhéten lesz. Addig mobilról vagyok. A rehab alakul, mást most nem akarok. Ja, három napra kirándulok majd. (Nov. 5-6-7.)

Tudom keveset írtam, de még nem szeretném elszólni a dolgokat. :S

Móninak 24. szülinapra!

Written on 2010-10-20 in Személyes

Eltelt egy év, tudom azóta is Angliában élsz, és nem tudok felőled semmit. Sajnálom, persze részben az én hibám is, hogy nincs információm. Ha valami módon rátalálnál a bejegyzéseimre, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot.

Akármerre is sodor a szél, én innen kis hazánkból kivánok Neked boldog 24. szülinapot. Kivánom, hogy szebb legyen az éved mint a tavaji volt, kivánok sok boldogságot, s hogy ne legyen semmire gondod. Várom, hogy beszélhessünk végre, mert rettenően hiányzol.

Szeretettel: Igor, Hungary

Szülinapom

Written on 2010-10-20 in Személyes

Köszi Nektek (sorrendben): Levir, ReB, Orsi, Zsu, Szacska, Wish, Lilla, Bea, Boga Manó, Gábris, Kornél, EdE, Marcell, Vyca, Geri (10.20).

Most talán összegeznem kéne az elmúlt egy évet. Nem tudom. :S De megteszem. Tinával furcsán alakut a helyzet. Beszélünk is, meg nem is. Mindenki szerint buta velem, de valahogy nem tudok rá haragudni. Inkább nevetek rajta. Volt nálam, ekkor zártam le a kapcsolatot, 5 hónap után. Majd megköszönte, hogy szakítottam vele. Manapság Nokiás, és Győrben él. Nem nagyon szoktam látni. Elkezdtem filmeket nézni nagy mennyiségben, ezt azóta is csinálom. Megtanultam palacsintát csinálni. Volt egy eleve kudarcra ítélt probálkozásom Anival. Munka keresés, blog kinézet javítás… Munka aztán lett az önkormányzatnál. Azóta is visszajáró vendég vagyok, a rehab is alakul. Szépen haladnak a dolgok. A legfrissebb Virág, egy újabb kudarc. Oké, ReB-nek örülök. Boga Manó… Hmm… Meglepően sok vers, szöszenet született ebben az egy évben, s neki kezdtem egy regénynek is. Ennyit az össze foglalásról, a gondolataim.

Megrémít a korom, a nincstelenségem, s hogy egyedül vagyok. Félek, hogy mi lesz a jövőben. Vannak terveim, de néha olyan mintha valahol a ködben elvesznének. Az utóbbi két kudarc, és még pár apróság megingatott, hogy érek-e egyátalán valamit is… Mondhatnám, hogy könnyű év volt, de nem igaz. Könnyebb úgy, ha valaki ott van az ember mellet (szerelem). Mostanában magamban sem vagyok biztos, nem tudom hova tartok, és hogy mért megyek arra. A velem egykorúak többségének komoly kapcsolata van, és már esetleg gyereke is. Én meg itt ülök a szobámba, mozi poszterekkel körbe, rajzok a falon, és rettegek, hogy nem az vagyok akinek lennem kéne. Fogalmam nincs, hova tartozom. Nem tudom mit vár tőlem az élet. Csak megyek előre, és probálom megtalálni a helyes utat. Reménykedem a következő évben, de aztán ki tudja mi lesz. Én nem igazán…

Hát ez lenni a blogba a 320. bejegyzés. Nem célom több ezer posztot írni, vagy minden apróságot, csak pusztán az életemet. Napló ez, a naplóba meg általában egy nap csak egyszer írunk… Most hát, betöltöttem a 26-ot! Éljen! :S

Titokgazda

Written on 2010-10-15 in Személyes

“Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy bátyja, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.”

Mindig is megvolt, hogy 3-4 embernek én voltam a titokgazdája. Most is 3 barátomnak. Titokgazda alatt nem azt értem, hogy elmondják a legnagyobb titkot, hanem a mindennapok gondolatait, a kapcsolataik részleteit, és alkalom adtán segítséget kérnek. Jó dolog, de ettől az ember úgy érzi magát, mint egy UFO. Kivülálló, a szerelmet távolról néző. Nem rossz ez, de mikor azt látom, hogy a másikat egy kissé sem érdekli a barátom titkai. Na, akkor már elgondolkodom, hogy mért ő a sikeresebb a nőknél. Nem ez volt az első, és messze van hogy utóljára lássam… Mikor engem meglát valaki, eldől, hogy mi a kapcsolatunk sorsa. Titokgazda, barát, haver, szerelem… Egy közömbös valaki.

Fel nem foghatom, mi az ami egyesekben meg van belőlem hiányzik. Szépség, erőnlét, pénz? Sokszor töprengek ezen, főleg látva a statisztikáimat. Félelmetes mennyire nem érdeklem egy kép alapján az embereket. Ezzel szemben van aki így is tud kapcsolatot alakítani, közben van egy párja, egy csaj aki imádja, és még eggyet be hoz az életébe. Mellete a fenetudja még mi van… Igen, elkeseredett vagyok. Az elmúlt 26 év nem azt bizonyította, hogy valaha valaki sírna utánnam. (Volt, de az a megszokott élethez való ragaszkodásnak szólt.) Vagy kikezdenének velem. Persze vannak hibáim, de neki is. Én legalább hűséges vagyok, s nem játszok érzelmekkel. Bár lehet ezt pont az életútam adta.

U.I.: Felhívom az emberek figyelmét az oldat lévő “Blogomról!” szövegre. Ha valakinek nem tetszik a bejegyzésem, távozzon. (Így is gondolkozom, hogy elbújok. Írni fogom, csak nem publikálom.)

Vétkem

Written on 2010-10-10 in Személyes

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem.

Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát… Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az.

Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve… Megölve.

A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe néztem mindennel, ami csak el akartam felejteni. Életem horror filmjét kaptam, pedig csak egy szerelmet akartam.

Őt aki, mint egy kincses doboz bezárva várt. Kinyitottam, s Pandóra tekintett vissza rám. A jók kireppentek, engem elbűvölve, meg részegítve. Majd jöttek a démonok, mind egy részemért ácsingózott. Nem zártam le, vártam a remény… Nem kaptam meg, az én vétken jött ki utóljára. Nem engem bántott, hanem akit mindennél jobban féltettem. Ő szemével nézett rám. Lekellet számolnom vele, vagy elveszek.

Szerelmem képe egyre homályosabb lett. A félelem, aggódás, kilátástalanság egyre mélyebbre ette magát. Míg az emlékeim ott pörögtek szemem elött, ezerszer, addig a démonok a lelkem ették meg.

Utolsó amire emlékszem, hogy kedvesem egy könnyet ejt, de én már nem létezem. Mindenem szertefoszlott. Magam akartam halálom. A könny nem segített, saját magam lettem veszetm.

2010.X.10. (Jane Galt-nak)

Hosszú hétvége

Written on 2010-10-09 in Személyes

Három hét után sikerült!

Eljött az idő, hogy ez is sikerült. (Most nem lehetelent próbáltam szervezni. ) Rebi és Virág kinnt aludtak nálunk. Péntekkel kezdődött igazán. Nyolckor keltem, utánna nem sokkal utánna, már mehettem is a szomszéd faluba kajáért. :S Hazaértem, kis pihi, jött a palacsinta készítés. Három oráig tartott, de jó sok lett. Utánna mentünk Győrbe… Elöszőr konzolbolt, utánna Rebiék. Konzolboltban Alon In The Dark-ot vettük, feleslegesen. (Pocsék: rossz kezelhetőség, és nem parás.) Futi Rebiékhez, onnan 19:35-tel ki hozzánk.

Hosszú volt az éjjel. Tartott Szombat délig! Slient Hill, végre parás rész, de nagyon. Utánna Underworld Virággal, majd (én figyelek és unatkozom) NFS s Sims 3 (2-14 óráig kb.). Délbe úgy döntöttem inkább alszom. Három óra alvás után a nap ébresztett. Virág a másik szobában fagyott be! Együtt ettünk. Aztán tovább játszotunk. Én Burnout, ki-ki mást. Levir is befutott, hát fogalmam nincs mennyi cola fogyott, de sok. Slient Hillbe tovább játszottunk. Csak kétszer doptam el a joyt. Éjfél környékén feküdtünk. Szóval a hétvége ha nem is telt tökéletesen, de jó volt…

Most úgy érzem Rebivel jobb lett a barátság. (EdE megközte mi van… Nem tudom.) Virág viszont kész rejtély számomra. Bár most is itt ül tőlem pár méterre. (Bár köztudott, hogy pocsék vendéglátó vagyok.) Nem tudom mi lesz. Ani után újabb nehéz barátság. Talán így jó ez! Kihozom amit lehet! Most viszon úgy érzem, mintha az egész akadna, nem akarna mozogni. Esetleg én nem akarom. Nem szeretem a “csigaházakat, de én is kérek egyet!

(Megjegyzés: Valóban van, hogy olyan vagyok mint egy kis tini. Ez van. Viszont ez az életem, s a gondoltaim. Most egy barát itt alvása, holnap lehet valami komoly. Tudom, érzem, hogy az utóbbi időben érzelmileg instabbil lettem. Majd jobban leszek, kitartás emberek. )

Versek, és szösszenet

Written on 2010-10-06 in Személyes

Lustán ácsorgott a nap a horizonton. Ez az ősz is takarókét borult a tájra. Szép színő pléd volt a tájon. A levegő csípte már az arcom, de ezt szerettem. Hiányzott a nyár, a meleg érintáse, a ragyogása. A nap még mindig várt a látóhatáron.

Nehezen vettem észre, az árnyéka már nagyra nőtt. Ahogy közeledett úgy öltöttek formát arcának részletei. Mikor mellem állt, a nap úgy döntött nem vár tovább. Tovább állt, nekünk sötétséget hagyva ajándékul. Ránéztem, figyeltem szemét. Nem szólt, nem mosolygott. A táj a hangulatával változott. Hízott a sötét, a fák felemelték kezeiket, a fű vissza húzodott a földbe. S egy kósza holló szállt el felletünk.

Testem megfeszült, szólni akartam. Kezét arcomra tette, a bosota megsercent. Szólt helyettem. Szemében szomorúság remegett. Lassan kinyújtottam kezem, érintettem derekát. Hirtelen, mint a macskák, vissza kapta kezét. Az érzelmeit eltemette, derűs arccal nézett. Érezte, hogy nálam ezzel nem ráz le. Kezemmel közellebb húztam magamhoz, hogy lehellete simogasson.

Kifordult ölelésemből, és elindult a kietlen tájon. A Hold mint napvilág, ösvényt rajzolt az útból. A növények vissza húzták karmaik, utat engedve neki. Pár lépésre követtem, hogy érezze – tudja ott vagyok. Sokáig nem nézett hátra, csak követtem az ezüst ösvényen. A messziségben a város mint megannyi szentjános bogár vibrált a sötétéségben. Fények járták táncukat égen és a földön, mint egy rosszúl koponált darab. Még ez is az ő kedvét tükrözte.

Éjjeli lámpásunk elaludt egy égi párnán. Az út csillagpórrá vált, és elvitte a szél. Rám nézett kérdőn, hogy mi legyen. Arca most is derős volt. Közel hozzá megálltam, kezem nyakára tettem, de szólni nem mertem. Féltem kimondani: bizz bennem és szeress…

(Jane Galt-nak)


Lehetetlent

Hiányzik az álom

Érintésedre vágyom

Itt maradtam világon

Nélküled elkárhozom

Nincs fény mi vezet

Itt minden nesztelen

A sötét hívogat engem

Kezez keresi lelkem

Hitem, és bizalamam

Elveszett a pokolba

Feltámadást mi hozhatna

Rettegek a Tartaroszban

2010.X.04 (Virág)


Lángolás

A lángolás oldoz fel

Szállok fent az égen

Erőt ad minden tőled

Részegít az érintésed

Felhők felett vagyok

Szerelmed fényes napom

Minden percét kívánom

Szárnyalok mint angyalok

Világ most várhat rám

Te vagy most a vágy

Minden e kis szobámba

Szenvedélyem hiába

2010.X.04 (Virág)

A dolgok menete…

Written on 2010-10-04 in Személyes

Félig lusta voltam, félig azt sem tudtam hogy fogalmazzak…
Megint sikerült a saját csapdámba esnem. Ha mindent kiírok, akkor szivok, ha nem akkor meg bennem marad. Kár, hogy a felhívásomat semki nem veszi komolyan. (Lehet el kéne rejteni a blogom? De akkor mi értelme…)
Utóbbi időmet Rebiknél töltöttem, adott hogy ezt mesélem el. Virágról nem tudok mit mondani, mert nem komonikál velem. Bár mással sem, úgy néz ki. Ha ez miattam van akkor elnézést mindenkitől, ha akkor már tudom. Máshogy cselekszem. Egynap allat “leliliomtipróztak”, és belefutottam ugyan abba ami Tinával is volt. (Első mondata mikor megismertem.) Bogával tényleg nagyon jóban vagyunk, sajnos (nem csak a korunk miatt) ez nem jó ötlet. Messzire mentem. (S lehet megint csak hinni akarok.) Elértük a maximumot amit a barátságunk adhat, erre nekem el kell tünnöm. Szívás, túl élem, remélem Ő is. Megérteés miatt, a végén már az a hosszú egymás szemébe nézés, s az hogy hozzá is kötöttem egy illatot. Abba hagyom. Sajnálom, és kész! Meghoztam a döntésem!
Voltunk Pécsen tegnap. Már rég elakartam jutni oda. (Közben láttam Bonyhádot is, csalódtam benne. ) Munkácsy trilógiáján is voltunk. Nem részletezem, ledöbbentő látni kell. Fél órát voltunk bennt, de csak 10 percnek éreztem. Pécs szép város, sok kis utca van, nem köz. Lehet rendesen csavarogni, eltévedni, meg hegyet mászni. Igen, a csajok is szépek arra felé. A 10 órás buszozás nem nézve szívesen mennék újra. EdE meg költözne! xD
Végül is sikerült mindent bele írni. Ügyes vagyok, semmi nem maradt ki. 20 év múlva, már mesélhetek “Így jártam anyátokkalt”!

Friss versek!

Written on 2010-10-04 in Személyes

Született egy két vers mostanában, Egy Rebivel közös. Ime:

Hallgasd

Egy halkan kimondott szó

S egy elhalgatott titok

Hajnalban minden elbukott

S egy álom szerte foszlott

Hagassd a szívem

Figyeld a szemem

Szerelek mindenem

Fájón elvesztetek

Hittem a töndérmesékben

Te itt álltál melletem

Csodás napokat szerezve

Megmutatva a lehetetlent

Hagassd a szívem

Figyeld a szemem

Szerelek mindenem

Fájón elvesztetek

Végül minden megáltozzott

Sötétbe borult az álmom

Árnyak vár minden sarkon

Elveszett a fény e világon

Hagassd a szívem

Figyeld a szemem

Szerelek mindenem

Fájón elvesztetek

Egyre mélyebbre jutok

Vigasztalást nem találok

Az ábránd márcsak átok

Itt lelem meg halálom

Hagassd a szívem

Figyeld a szemem

Szerelek mindenem

Fájón elvesztetek

2010.IX.25. (Virág)


Álarc

Elbújok, nem szólok

Álarc, amit mutatok

Igazi arcom nem látod

Érzéseim mind titok

Néha kinézek belőle

Mindig hiába teszem

Újra csak megsebeznek

Megint fel kell tennem

Lassan már részem lesz

Levenni többé nem merem

Hiába próbálom, elvesztem

A lényem összenőt vele

2010.IX.30 (Rebi, Virág)

Rebi válasza:

Álarc,mi elrejt, de mindhiába

Szívem, ki akarja, látja

Egyszer kinyit, egyszer bezár

A félelem az,mi visszaránt

És nyugodni nem hagy szűntelen…

Egy álarc mögött rejlik életem

Egy álarc,mely nem rejt mást:

Csupán egy,még fiatal lányt.


És a közös:

Vigyázz rám

[Rebi]
Gyere, kérlek, fogd meg a kezem,

Gyere most, gyere velem

Fogj erősen sose engedj el,

Téged én sem engedlek el.

Ne szólj egy szót se,csak figyelj rám,

Egyet tegyél meg, nyisd ki szíved kapuját

Egymás kulcsa rég ott van már a zárban

csak meg kéne fogni és használni bátran

Hidd el, nekem nem kell más,

hisz nekem Te vagy a feloldozás…

[Igor]
Szorítalak kis angyalom

Most minden mit az álom

Szívem neked kitárom

Kulcsát kezedbe adom

Csak is rád vágyom

A vágy most fellángol

Az álom csak valóságom

Mutasd meg vágyálomod

Benned mindent akarok

S magam neked adom

2010.X.01.

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!