Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni!

Egy érzelem

Egy titkolt érzemem,

Ez mérgezett meg,

Életem már szétesett,

Várom a végzetet.

Kis fények elvesztek,

Útam végére érkezett,

S csak ülök csendben,

Várom valaki itt legyen.

Sötét lelekem kietlen,

Figyelem a neszeket,

Senki nincs már velem,

Félek örökre idevesztem.

(2010.VI.11.)