Tegnap kaptam hírt a Mónról. Három éve, talán még Tinával találkoztam Vele utoljára. Valamikor nemis olyan régen itthon járt. Biztos említettem, hogy Angliában lakik… …él. Kicsit vissza ugrok a múltba, hogy megmagyarázzam ez mért is lett bejegyzés.

Mónit mióta az eszem tudom ismerem, és ez nem túlzás. Anyu legjobb barátnőjének unokahuga. Első emlékem Vele elég hosszú, ahhoz képest, hogy csak képekre szoktam emlékezni. Lent focizunk egy füves területen (Hajni, Kasper, Niki, Móni, én, lehet EdE és Katus is). Valamiért össze szólalkoztunk, vitáztunk egy darabig, majd leköpöt. Nem viccelek. Nem sokkal ezután felmentünk mihozzánk üvegezni. Ezallat az üvegezés allat jött ki valahogy hogy járunk. A nap telt tovább, este (akkor még) az emeletes ágy alján voltunk, és Ő csókolt meg engem. Életem első nyelves csókja volt. 1998. VIII. 06. Csütörtök 19 óra! Akkor még undorítónak találtam, és Vele többször nem is tettem. (A következő 1999. IV. 23. Judittal.) Nem sokáig maradt meg ez a gyerekszerelem, de a barátságunkra mindig is nagyon oda figyeltem. Félévente legkésöbb mindig felkerestem. Majd jött egy rosszfiú (Dávid), érdekes kapcsolat volt. Egy kirívó eset, hogy spirál törésben törte el Móni hüvelykújját. Dávid aztán ki ment Angliába. Ekkor én már Tinával voltam. Valamivel Tina elött találtam ki Vimirát. Az eredeti történet, hogy három lány lett egy. Vivi, Mia, Flóra. Emlékeim szerint Vivitől a szemet, Flórától a hajat, Miától a természetet és az alakját kapta. Késöbb, évek teltek el mire rájöttem, hogy úgy alakítottam, Mónira hasonlítson. Meghatározó személy az életemben. Érdekes tény, de Ő volt az egyetlen aki csak velem járt hármunk közül (Niki, és Hajni mind a hármunkkal). (Rid tudom hogy te is ismered, emlékezz a jéggolyóra és a cigire! XD )

De vissza a hírhez. Niki (testvére) mondta, restelli de amennyire várták, annyira akarták hogy menyjen már. Ez mindent elmond. Nem volt pénze, ideges volt, és kibirhatatlan. Féltem, és zavar hogy nem láthattam, és semmijen módon nem tudom elérni. Nem tudom mi lehet Vele, de remélem nem a Dávid volt. (Ha igen, akkor ezt már évekkel ezelött érzetem. Sőt, talán mondtam is neki hogy ne mennyen ki. *-) ) Jó hír, hogy legalább gyereke nincs! Mostanában minden nálam fiatalabbnak gyereke lesz! Nem vagyok (anyagilag) felkészült, és 26 évesen nem érzem magam elkésve! Nagy bánatomra Róla nem tudok képet mutatni! (Ami volt az mind elveszet, és régiek is voltak! )

Hosszú lett, de megint jó kis részletet mutattam meg magamból!