IceCat

Archive for: szeptember 2009

Ki is a gazdag?

Written on 2009-09-24 in Személyes

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves

kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is

vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,

hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy

éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa

megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?

-Nagyon jó volt apa!

-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

-Igen.

-És mit láttál meg mindebből?

-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk

van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák

árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi

udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül

láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog

családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig

látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Köszönet: E. Natália

Édes gyermekem!

Written on 2009-09-19 in Személyes

Kicsit melankólikus hangulatban vagyok. Ennek oka, hogy jó pár filmet néztem mostanában. A Hiányoztok! a Mindenképenn talán után írodott. Most pedig a Juno-t néztem, az egészet pedig az Egy gésa emlékiratai inditották el. A múltam következő részlete arról szól, mit gondolok az apaságról, a szülőségről.

Időrendben Judittal volt az első meghatározó élményem, a háromból. Emlékszem elvittük a kihugát – kb.1 éves lehetett – Lillafüredre. 16 voltam, sokan azt hitték a mienk a kicsi. Volt egy pár perc mikor mindketöjüket öleltem. Nem nagyon lehet leírni azt az érzés. Mikor az akiket a világon mindenél jobban szeretsz, ott vannak a karodban, és te véded, óvod őket. A világ megszünik, és csak ti vagytok. Hihetetlen!

A következő nem vidám, egy nagyon közeli barátom abortuszán voltam jelen. (Kivül de végig.) Inkább mély nyomot hagyott bennem, mint megrázot. Vers is lett belöle: Lázadom címmel. Mikor kijöttem tőle tudtam, ha egyszer véletlen gyerekem lesz, akkor is megtartom.

A harmadik Tinához köt. Háromszor adtam átt neki magvaimat. Egyszer sem lett semmi. (Szerencsére, nem lett volna időben.) A képet összerakva, a gyerek válalás nagy fellelőség, de annál szebb, és örömteljesebb. Vágyom egy kislányra, egy olyan pártól, akivel nem kell félnem hogy elválunk és fájdalmat okozunk neki!

Várom már a szülőséget, a vitákat, a féltést és a büszkeséget. Megtapasztaltam a végleteket, és úgy érzem tudom mit jelenthet egy gyermek aki a tied.

Hiányoztok!

Written on 2009-09-16 in Személyes

Egy kicsit mesélek a szerelmeimről. Megprobálok majd mindent bele szőni. A kiemelt nevek azok akiket keresek, és ha látják írjanak nekem. Ők hiányoznak.

Első szerelmeim a járszótérről való. Hárman voltak: Niki, Haji, és Móni. Niki és Móni testvérek, Hajni az unokatesójuk. Hajni volt az első, de mivel kicsi voltam, nem őt számolom elsőnek. Hat hónapig voltunk együtt, igazi gyermeki össze tartozás volt. Nyári Móni volt az első, olyan nagy hatással volt rám, máig minden kapcsolatomban hozzá hasónlót keresek. Vele életem meg életem első csókját. Emlékszem akkoriban ez nem tetszet. S sajnos ez volt kapcsolatunk vége is. Barátok maradtunk, és múltak tova az évek. 14 éves voltam ekkor. Utánna voltak iskolai szerelmek, tisztán plátói alapon: Petra, Ildi. Egy jó barátomat Harsányi Ildit szeretném külön emliteni, hogy vele nincs meg a normális kapcsolat amit én szeretnék az csak az én saram. Köszönöm neki a rajz tanitásat. Egy valakit szeretnék kiemelni Laczkó Katit, akit a gyüliben ismertem meg, nagyon jóban voltunk, de nem jött vele össze semmi. Egy dolog volt amiben segitettem, s ezzel megváltoztatam az életét, kihoztam a gyüliből. Persze csak közvetve. Majd belépett az életembe az internet, s vele együtt Makkai Judit. Ő volt a második nagy szerelmem. Hét hónap, és 350 kilóméter. Miskolc nagyon messze volt, és én csak 16. Meghatározó pont lett az életemben, ő szerelme allat változtam azzá aki ma vagyok. Ebben sokat segitettek a levelei amiket máig örzök. 2000 juniusában szakadt meg vele a kapcsolatom azóta sem láttam, sajnos. Ez után jött néhány futó kaland: Erika, Zsófi. Majd 4 évvel késöbb három lány jött be az életembe Réka, Gabi, és Anita. Réka, aki Rómániában lakik. Talán csak jókor voltam jó helyen, csak épp nem eléggé a közelben. Pár hónap múlva ismertem meg Gabit. Vele megint csak 350 kilóméter választott el. Bár egyszer találkoztunk, tudtuk az lesz az utolsó is. De a tiszta barátság meg maradt. Fekete Anita… 4,5 év. Vele minden megvolt, de neki velem nem. Szép négy évet éltem vele, sok mindent kipróbáltam. Egy példa a fétish parti. Ez alatt idő alatt vesztetem nyomát Móninak. Elment Londonba, s nem kaptam hír róla azóta. Még három név maradt. Vera akiben minden megvolt ami a Móniban, de kérész életű barárságunk többre nem adott lehetőséget. Őt sokáig kerestem, de máig nem leltem meg. Információim, olynagyon hiányosak, nem is valószinű hogy meglesz. Kossuth úton lakott, van egy bátyja, és együtt dolgoztunk a Széchenyi Nyomdában diákként. Én remélek. Kovács Zsófi kilóg a sorból hiszen őt csak mint barát keresem. Róla mondtam egyszer mikor feketében jött, szőke haja pedig szinte világitott: Femme Fatale. Engem egy szavával elcsábított volna. Utolsó nevem, egy olyan lány aki tőlem 500 méterre lakik, de nincs lehetőségem megismerni. Hozzájuk oda nem mehetek, őt magát elcsilpni szinte lehetetlen. Őt szeretném megismerni, Ő Borbély Anita.

Hogy ezek után mi lesz, az idő elhozza. Van most két csaj, akiknél probálkozom. Persze semmi nem történik. Én várok türelemmel. S hiszek a szerelemben. Abban hogy van egy tökéletes párunk.

Egy új vers!

Written on 2009-09-16 in Személyes

Szél futta hang

Egy szél futta hang volt

Mi mostanra már elkopott

Fekszem sírva rád várok

Könnyem a párnán hagyom

Sok év elmúlt nélküled

Arcod vissza idézni félek

Illatod idő elvitte messze

Mosolyod ég csak lelkembe

Várok csak várok magamban

Elszáll mi még megmaradt

Semmi nincs csak vágyam

Újra láthassam arcodat

2009.IX.16 (Ny.Móni)

Goth életérzés

Written on 2009-09-14 in Személyes

Nehéz feladatra vállalkozik, akik átfogó képet akar festeni e szubkultúra tagjainak belső világáról, és általános érvényű személyiségjegyeket kíván megragadni. Aki belemélyed a témába a következő a szavakkal fog a leggyakrabban találkozni, melyekkel nemcsak a tagok belső világát jellemzik, hanem külsejüket, a zenét és a művészeteket is: komor, melankolikus, energikus, dekadens, depresszív, szomorú, gonosz, ironikus, filozofikus, kétségbeesett, titokzatos.

Hogy milyen a dark mentalitás? Íme Robert Smithnek, a legendás The Cure együttes énekesének, ars poeticának is beillő mondata: -Tudni, hogy minden hiábavaló, és mégis harcolni, mégis dühöngeni a fény halála ellen – ez motivál engem mindig.

Az alábbiakban néhány szubkultúratag megfogalmazását olvashatjuk:

Alison (egy angol gót lány): “Nem neveztem magam gótnak egy ideig … minthogy nem éreztem magam annak! Nem hordtam fekete ruhát, nem festettem feketére a hajam, és nem gondoltam, hogy: hé, gót vagyok! Most másként érzek. Gót vagyok, és azok, a többiek, micro-gótok, akik egy estére öltöznek fel. Ha az emberek azt mondják, meg fogok változni egy nap, nevetek, mert tudom, ki és mi vagyok. Gótnak lenni egy életforma. Remélem, nem hangzik elcsépeltnek, mert valóban az. Igen, rendben, kedvelem a vámpírokat, füstölőket és gyertyákat. Kedvelem a pre-raffaelita művészetet. Imádom! Szeretem a ruhákat; a drága szöveteket, mint a bársony … igen, feketének kell lennie … de ez az, amit kedvelek. Szóval benne vagyok abban, amit ti gót zenének neveztek, és tudjátok mit? Igazán büszke vagyok rá … legkevésbé arra, ahogy kinézek, de a sminkem olyan, mint a hangulatom. Soha sem tervezem meg, mit viseljek, ha utcára megyek … tudom, hogy milyen a hangulatom belül, és ez megmutatkozik a hajamtól a ruhámig. Ilyen gótnak lenni. Nem útálom azokat, akik gótok próbálnak lenni … akiket én micro-gótnak neveztem, csak azt utálom, ha félreértenek engem, és gúnyosan mosolyognak rám, mintha nem tudnék semmit.

24 vagyok. Micsoda kor!! Úgy érzem a kor tulajdonképpen olyan lényegtelen, ha gót vagy, mert egy gót kortalan. Igen, talán, mint a vámpírok. (Mercer (1991))

Dwiki szerint: “Aki valamiféleképpen darknak/gruftinak tartja magát, az akkor, – adott intervallumban …az is. …az a gót/dark, aki annak tartja magát. A legtöbb dark nem depressziós, és a legtöbb depressziós véletlenül sem dark. Van egy dolog, ami mindenkiben közös… (A fekete ruhákon kívül.) A zene. …Akinek ezen zene (vagy egy része) nem jön be, arra tuti nem mondják, hogy goth/dark etc.”

Fieldy: “Szerintem pont a “komorság” a darkság egyedüli, igazán megfogható része. …A darkságot a darkok szépnek tartják és nem akadályozónak.

J.black: “Igazságtalannak tartanám azt mondani, hogy ezt választottam. Nem választottam, engem az élet -örömei- tettek azzá, ami vagyok. …Alaptermészetemből fakadóan vonzódom a goth dolgokhoz, a sötétséghez, a horrorhoz, vagy olykor az elképzelt világomhoz… Ezekben a dolgokban megtalálom magam, és míg másoknak beteges, nekem szép.

Szerintem mindannyian úgy érezzük, hogy van szépség a szomorúságban.-

Ha a dark személyiségről beszélünk, lényeges kitérni két kardinális kérdésre. Egyik a depresszió, amely a darkhoz kapcsolódó sztereotípiák közt vezető helyet foglal el. Ezen dolgozat keretei és végzettségem nem adnak lehetőséget, hogy ebben a kérdésben érdemi választ adjak, ezért ismételten a szubkultúra tagjait, illetve hozzájuk közel állókat idézek.

“Az egyetlen szubkultúra, amely ünnepli az életet anélkül, hogy leértékelné, vagy alapvető kérdéseit elferdítené… A gothic az elmélkedés azon perceiről szól, amit mindannyian átélünk – ezt a nosztalgiát érzelmek szülik, saját gyarlóságunk hanglemeze.” Írja Mick Mercer, aki a kezdetek óta nyomon követi a szubkultúra fejlődését, eleinte újságíróként cikkei, majd négy dark témájú könyve jelent meg. (Mercer (1996) bevezetés)

Hasonló gondolatok fogalmazódnak meg a www.gothics.org/subculture című internetes oldalon is. Sok serdülő fordul meg a szubkultúrában, hosszabb rövidebb időre – “ez a kor a depresszió ideje – nyomás a családtól, a barátoktól vagy a tanároktól, hogy tökéletesek legyenek.” Nagy részük megértést talál itt. Vannak olyanok is, akik mégtöbb figyelemre vágynak, és kialakítanak maguk köré egy úgynevezett “megkínzott művész” imidzset.

Az igazság az, hogy “a depressziós gót már depressziós volt, mielőtt góttá vált. Gótnak lenni nem szükségszerűen jelenti, hogy: depressziósnak lenni – képesek extrém szomorúságot és hatalmas örömöt is érezni.

A szomorúságnak és az örömnek megvan a maga fenséges szépsége, és úgy kell rájuk tekinteni, mint indokolt érzésekre, nem elfojtva őket, mint abnormalitás. – Tudjuk, hogy depressziós vagy, rendben. Nem gondolunk kevesebbet rólad ezért.

Itt a lehetőség, hogy kifejezd azokat az érzéseket!”

A kettesszámú kardinális kérdés: a “halál-mánia”.

Vajon mániákusan vonzódnak a halálhoz? Keresik, szándékosan siettetik azt? Vagy egyszerűen, sztoikus nyugalommal tekintenek rá?

A sztereotípiával szemben, nem megszállottjai a halálnak, de a társadalom más tagjaihoz képest többet foglalkoznak vele. A halál “az érdeklődés egy témája, ezen érdeklődés mélysége, pedig személyenként változik. Képviselik azokat a gondolatokat, amelyek mindenki agyának hátuljában időznek.

A halál mindig is monumentális hajtóerő volt az emberi művekben – minden, ami emberi szövevényesen rögzült a halálhoz. A társadalom kiszocializálta magát a halál valóságából, az emberek elfelejtették értékelni az életet. Ők jelképezik a halál elkerülhetetlenségének és az élet sötét oldalának elfogadását. Felfedezték az egyensúlyt a sötét és a fény közt, az élet és a halál közt. Megbecsülik az életet, és nap, mint nap a legteljesebben élik azt.”

Forrás: http://chikako.mindenkilapja.hu/?m=2295181

“A goth az elmélkedés azon pillanatairól szól, amelyekben mindannyiunknak része van – nosztalgia, sóvárgás, amelyek az érzelmeinkből születnek, saját gyarlóságaink aláfestő zenéje ez. A goth a zenének az egyetlen formája ma, amely a lelkünket nagyító alá veszi. A melankólia mögött mindig több a bánat, mint a tragédia, több az igazság benne, mint a dráma. Épp ezért a méltóság a goth esszenciája. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt olyan mozgalommá vált, amely ünnepli az életet, s nem értékeli le azáltal, hogy az alapvető kérdéseket hagyná megmerevedni, kiszáradni.”

(Mick Mercer)

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!