Szösszenet

KateAz utolsó nap volt, hogy eggyüt voltunk. Már mindketten tudtuk vége van, csak valami ámítás, ragaszkodás féle kötött minket egymáshoz. Ahogy ott álltunk egymással szemben. Semmi köny, vagy érzelem. Csak ki kellet mondanunk. A levegőben ott lebegett a mondat, de nem szólaltunk meg. Vissza gondoltam az elmúlt négy évre, és tudtam sajnálni fogom. Egy percig azt hittem nem fogom meg tenni, inkább folytatom ezt a csalfa kapcsolatot. Eszembe jutottak az elmúl fél év vitái és kimodtam:

– Vége.


Felismerés

Minen szépség elveszett

Semmi nem maradt nekem

Sötét szobában élem életem

Kötél már rég a kezemben

Vissza gondolok mit tettem

Nincs ki rajtam segithetne

Mindent én tettem veled

S én gyötrödöm helyetted

Hagytam szaladni az életet

Belebuktam ebbe szerelembe

Túlélni tán érdemes lehet

A kötélt lassan kiengedem

Elkell hinnem ez kellet

S te szerelmed kiveszett

Sötétből már kiléphetek

És nem kell többé félelem

2009.VII.26. (Tina)


Elveszett lélek

Egy utolsó gondolat, semmi nincs mi megmaradt

Összetört tükör darabok torz képet mutatnak

Homályban semmi nem marad, mi kiutat mutathat

Egy elveszett lélek örökre e szobának rabja

Elmúlt egy nagy szerelem

Beleöle minden kiveszet

Nem tudja hová mennyjen

Ki az kit még szerethet

Szive nem bita elfogadni, máse lett szerelme

Hozzá vissza nem tér soha, többé itt nincs helye

Elindul hát a halálba, tán megváltást ott lelhet

S ha mégsem lesz, neki már úgyis mindegy lesz

Ki fogja siratni a testet

Szent földbe mikor temetve lesz

Emlékezenk rá még esetleg

Vagy örökre elfeledett lesz

2009.VII.24. (…)