IceCat

Archive for: január 2009

Kaptam választ!

Written on 2009-01-19 in Személyes

Kaptam nagybátyámtól választ a levelemre (lásd.Egyedül a tények!):

Üzenet szövege:

Sok mindent tudnék neked reflektálni, de nem teszem. Max. annyit, hogy idézem édesanyád utolsó ‘levelének’ egy részletét:
‘… és ettől fogva nem tartok igényt veled semmiféle kapcsolatra, még az udvariassági formulákra sem…’.
Ehhez tartsuk magunkat.

Péter

Ezúton közlöm: ha olvasnád a blogom akkor tudnád, hogy anyunak ehhez semmi köze! Aki tudja adja át neki! Köszönöm!

Iwiwen küldték az üzenőfalamon!

Written on 2009-01-18 in Személyes

“Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését. Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni. Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik. Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt. Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé. Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok. Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment.
Ha még emlékszel rá, küldd tovább ezt a levelet.
Ellenkező esetben csatlakozz a többséghez. ne tegyél semmit!”

Forrás: B. Mónika

Sziasztok!
Szeretnék beindítani egy mozgalmat. Észrevettem, hogy manapság már nem divat fejhallgatóval zenét hallgatni az utcán, a buszon, a vonaton, stb. A mai plázacicák és menőcsávók egyszerűen csak kihangosítják telefonjukat, hadd hallgassa a szar zenéjét még vagy 30 ember. Ez néha olyan hangerővel történik, hogy beszélgetni sem lehet mellette. Szerintem nem érdemes a szavak erejében bízni, és megpróbálni meggyőzni Őket, hogy ez nem illik. Vélhetően akinek szorult annyi értelem a fejébe, hogy ezt megértse, az eleve nem is csinál ilyet. Nomeg ha a szüleiknek nem sikerült normális embert faragni belőlük, akkor …

Az én nagy ötletem a következő:
Egy váratlan pillanatban odanyúlunk, kikapjuk kezükből a telefont és egy kecses mozdulattal kihajítjuk a tömegközlekedési jármű ablakán. Utcán csak egyszerűen eldobjuk messzire, vagy beleejtjük egy szökőkútba, csatornába, stb. Nevezzük ezt Repülő Zenefon mozgalomnak! Akár készülhetne egy logó is, amit magunkon hordhatnánk, és a kis sutyerákok így előre tudhatnák, hogy ha nem viselkednek, akkor repülni fog a telefonjuk.
Vajon ez észhez téríti majd ezeket a buta embereket?

Másold be ezt az üzenetet az üzenőfalra, lássuk, történik-e valami!”
Forrás: Ismeretlen

Az Édenkertben…

Written on 2009-01-15 in Személyes

Forrás: IceCat

Egy szép napon, midõn Éva az Édenkertben sétált, meglátogatta õt a Jóisten:
– Szervusz Éva, gondoltam meglátogatlak, hogy jól érzed-e magad itt nálam, de látom, valami kis felhõ ül az arcodon!
– Óh Istenem, tudod, olyan jó itt lennem. Nagyon hálás vagyok Neked mindazért a jóért, amit teremtettél nekem, a kedves állatokat, a gyönyörû virágokat, a sok finom gyümölcsöt és zöldséget, a csodás tájakat – de valami mégis hiányzik, néha megmagyarázhatatlan vágy fogja el az egész testemet, feszíti a bensõmet, és olyankor nem találom a helyem…
– Hát, Éva, talán tehetek valamit érted, de ez lemondásokkal jár részedrõl. Teremtek Neked társat – õ nem lesz tökéletes, gyermekded dolgokban fogja örömét lelni, olyanokban, mint egy labda hajkurászása, billentyûzet nyomkodása, szeretni fogja legyilkolni a nála kisebb állatokat, és folyton a test gyönyöreit fogja hajtani. De cserébe izgalmasabbá válnak a napjaid!
– Óh, köszönöm, Istenem, nem is tudom, hogyan háláljam meg irántam való nagy jóságodat…
– Ne hálálkodj gyermekem, ez természetes! De egyet ne felejts: soha, de soha nem mondhatod el Neki, hogy Téged teremtettelek elõször – az önérzete ezt nem viselné el! Maradjon ez a mi titkunk: tudod, nõk egymást közt…”


Szeretnék annyira kis ponttá válni, hogy szabad szemmel ne legyek érzékelhetõ. Nem teljes eltûnésrõl van szó, mert szakértõ szemek mikroszkóppal bármikor megpillanthatnának. Csak ahhoz türelem kellene és akart. De akkor biztosan tudnám, hogy aki lát, annak fontos vagyok, hogy õszinte az érdeklõdése, nem csak a szeme elé kerültem, mint egy elefánt.”

Kisalföld Online Percről-percre rovatában!

Jegesedés, meg havazás!

Written on 2009-01-14 in Személyes

Olvasási idő: < 1 perc Tegnap volt szép világ. Gondoltam a magam módján tudósítok! Az időkép -re egy fényképet, a Kisalföld Online -ra egy videót küldtem! Híre...

Egyedül a tények!

Written on 2009-01-13 in Személyes

El jött az ideje, hogy megírjam a második részt! Mint az előző ez is fent lesz a blogomon is (
http://tmtlw.blogspot.com/
).

Most már részletekbe bocsátkozom, mesélek a Krisztián problémájáról, hogy a Gábrissal mit tesznek, és hogy mennyire reménytelen a helyzet. Nem panasznak szánom, bár nem titkolom, egy segély kiáltás. (DE NEM PÉNZ KELL!)

Volt egy karácsony mióta írtam. Hát nekünk nem volt (lásd. Karácsonyi üdvözlet a nagybátyámnak!). A helyzet azóta sem változott! Krisztián most már biztos, hogy április elején költözik haza, és itt jár majd pszichiáterhez. Hamarosan kiderül nemet válthat-e. Addig is segítenünk kell! Gábrist a munka helyén szívatták halálra, a túlórát amit dolgozott nem fizették ki, s ami zsebből ment az is köddé vált! (A válságra hivatkozva.) Zsu óvónénisedik, Bence Kittyvel postásdokik. Én a magam részéről épp pihenek, a térdem nem bírta a hirtelen terhelést! (Négy év után nem bírta, hogy hirtelen sokat futárkódom.)

Úgy gondoltam ez lesz az utolsó levelem, de biztos – ha máshogy nem is – a blogomon keresztül írok még.

S úgy érzem most kellene elárulni, hogy mért is ír az ember fia. Nem, még mindig nem pénzt várok… Hanem lehetőséget, segítséget! Azt szeretném, hogy jobban menjenek a dolgok, ebben tudsz segíteni. (Itt a Zsu diplomájára és a Gábris D. kategóriás jogsijára gondolok.) Egy kis oda figyelést, és azt kérem hogy a testvéredet nem egy óvónőnek hanem egy nagyon jó szociálpedagógusnak lásd. Nem hiszem hogy elhiszed, de én még mindig egy nagyon jó építésznek és üzletembernek tartalak. Csak valami félresiklott. (S akkor is a keresztapám leszel ha te ezt nem akarod! )

Szép és sikerekben gazdag újévet! Az unokatesóimnak külön erőt és egészséget! (És hogy mindenkiben meglássák a jót!)

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!