Lassan jött felém, rajta fekete csipke boleró volt, hozzá illő rövid ruhával. A fűző az elején úgy követte alakját, hogy már a tekint is leszakíhatta volna. Hosszú lábán a fekete harisnya alól kitűnt fehér lába. Ekkor már biztos voltam, hogy vámpír. De ő csak közeledett. Akartam, tudni akartam. A szemébe néztem. A barna amit láttam nem volt emberi. Bekebelezett és elnyelt egy hosszú pillanatra. Mikor kinyitottam a szemem. Már közelről láttam kígyózó barna haját. Illatát a számban éreztem, nem tudtam ellenállni. Csak a vágy marad a teste iránt.


Egy kis probléma volt csupán, a fegyver nála volt, a tár pedig nálam. Irtó dögös volt a bőr overállban, ahogy az üres fegyvert fogta. Barna haja lágyan omlott a vállára. Mellei még így is látszottak. Már nem tudtam, mit akarok. De, meg kellene ölnöm. Ő a célpont. De istenkém a lába, hogy feszülhet valakire így egy ruha? Nem. Első a munka, semmi nem számít. A dög most nem megfordul. Oh, a gerincének íve, és az a fenék! Leteperem, most nem menekülhet, vagy szex, vagy a halál!


Az éhség amit éreztem leírhatatlan volt. A vér kellet, nem érhettem be mással, s nem is akartam. Az emberek körülöttem bóklásztak. Éreztem a szíveresük, a város szívverését. Valahol távol verekednek éreztem az illatát, a vér édes-fémes illatát. És elkezdtem rohanni a szag irányába. Mikor megláttam a hullát a maradék eszem is elvesztettem. Az a kis szívdobogás mentett meg, De lelkem ott kárhozott el!


Egy csókkal kezdődött. Lágyan nyalta végig a férfiasságom, és vette a szájába, éreztem, tudtam hogy túl nagy vagyok. Egyszerre kapott be, eltűntem a szájába. Éreztem amint a nyelve mozog a szerszámom alatt. Egyszer csak elengedett, majd újra elkapott, és még egyszer, és még egyszer. Életemben nem éreztem hasonlót, minta egy selyemszalag fogná körbe a dákóm. Lassan élvezettel végig nyalt. Kicsit megmutatta a fogát. Majd följebb mászott. A mellbimbóm bánta , hogy nem fogtam meg. Ágyékát nekem dörzsölve, a nyakamat szívta. Kicsivel később, ahogy egy csókot lehelt ajkamra úgy csúszott rám hogy a selyem semmi. Meleg volt és tágas, lágyan mozgott, és ritmusosan. Majd gyorsult az ütem, majd még jobban, s jobban, míg el nem élveztünk.