Kicsit összefoglalom hogy is történt. Az első telefon hívástól, a hazaérkezésig.

Mikor kiderült nem mehetek a szociális ápoló – gondozó képzésre, elegünk lett, kifogytunk az ötletekből. Nem maradt más, mint egy olyan emberhez fordultunk aki tud tenni valamit. Felhívtuk hát az állampolgári jogok országgyűlési biztosát . Meglepetésünkre nagyon hamar kaptunk időpontot (2-3 hét). Szeptember 2-án útra keltünk. Autópályán fel… Pest szívébe. A közlekedés számomra félelmetes, a házak nagyon szépek. Kis kavarodás után megleltük a hivatalt. Egy kicsit vártunk, majd Anyu és én bementünk. Egy kedves asszony fogadott minket. Kb. egy órát voltunk bent, és elmeséltünk mindent. A kezdetektől, egészen a munkaügyközpont nem tájékoztatásáig. (Ez utóbbin nagyon meg lepődött az ügyintéző.) Eközben egy hullát találtak a szembeni nyilvános WC-ben. (Kicsit sajnálom, hogy nem tudhatom meg, hogy természetesen, vagy erőszakosan halt-e meg…) Később megkaptam az én példányomat (ez látható alant), és haza indultunk. Amit kicsit sajnálok, hogy nem tudni meddig fog tartani, mert nekik nincs határidejük, de ha több mint két hónap(!), akkor kapok egy iratszámot és egy jelszót amivel beléphetek az oldalukra. Ott láthatom hol tart a ügyem. Utána ebédeltünk a Budaörsi Tesco -ban. Bevásároltunk, és Tinával kaméleonokat néztünk. Vissza haza az autópályán. Ennyi volt eddig.

Beadvány (2.o.) Beadvány (2.o.)