Kicsit szétvagdosva, de közzé teszek egy régebbi levelezést a nagybátyámmal! (Nem, nem azzal aki rákban meghalt!) A kivágások szubjektívek, pár gondolat kiemelve! (Anyum szerint: “A jók mindig elnyerik méltó büntetésüket!” ©)

Én írtam:

“Tudod mind gondolkodtam? Hogy míg neked kb. 1-2 éve álmod valami, addig nekem lassan 5 éve egy Nikon D70-s fényképezőgép. Na nem azért mert kb. 200e HUF, hanem mert kinőttem a mobiltelefonokat. Szerinted mennyi az esélye, hogy valaha meglesz az ára? (Rokkant vagyok, s csak 11 kg emelhetek!) Ezt már 1 éve akarom elmondani, de a vágyam más, mert álmok kellenek! A vágyam az, hogy egy család legyünk, nem lenni tekintettel arra hogy kinek milye van. (Titkon megjegyezném: tudom hogy az ETO-Parkot is ti csináljátok) Egy család aki segít a másiknak, s nem az érdekeket nézi. […] Nem pedig egy anyagiak által mozgatott világot. Főleg nem családon belül.
Bár lehet már késő, a harag, s a felszinesség meg tette hatását. Eltávolodunk, pedig csak 50km-re lakunk egymástól. Félek ezt már nem lehet helyrehozni. De a remény, a remény sosem veszik el! S szeretném hinni ez a béke nem a halálos ágyatokon köttetik majd meg!

Tisztelettel, és szeretettel: StarWish”

Nagybátyám írta:

”[…]

Ha te őszinte voltál, én is az leszek: nem kell összekeverni a célokat, és az álmokat. Mert egy fényképezőgép lehet cél is, meg lehet álom is. Ha cél, akkor mindent megteszek érte, és addig küzdök, amíg el nem érem, ha álom, akkor csak fekszem az ágyamon, és sóhajtozva gondolok rá. És erre nem lehet indok az, hogy “rokkant” vagy. Mert itt jön a másik dolog, amiben különbözik a véleményünk, hogy a célokat viszont a lehetőségekhez kell igazítani. Mert hiába szeretnék én tengerjáró hajót magamnak, ha reálisan csak egy motorcsónakot tűzhetek ki célomul.

Felületesek az informátoraid, mert az ETO-Parkot nem mi csináljuk. Az alapozását elvégeztük, onnantól kezdve más csinálja. De hogy ne védekezésnek tűnjön ez, elárulom, hogy ennél sokkal nagyobb munkákat is csináltunk idén. Nem látom, hogy ez hol vág egybe leveled mondanivalójával.

És most beszéljünk a lényegről, a családról. Felejtsük el azt, hogy bármikor is az életben egy fillérrel is segítettem a családodat! […] És mélyen bánt, ha rólam (rólunk) ezt gondolod.

[…]Mert ez a kapcsolat, ami tönkrement, sokkal jobban szól részedről az anyagiakról, mint részemről, és nem azért, mert nekem van, neked meg nincs, hanem pontosan amiatt az érdektelenség miatt, amiről az előbb beszéltem.

[…]”

Most hogy az előző levelemre nem kaptam semmiféle válasz gondoltam ezt a magam módján megosztom veletek! Én is hibáztam a levelemben ezeket ki sem töröltem. Most reagálok az aláhúzottakra… Mindkét levéből!

A rokkantságomról sokat beszéltem mostanában, nem ragozom. ETO-Park hiba volt részemről, de végül érdekesen sült el! A halálos ágyán mindenki kibékül, de mért csak ott?

Ha ez az őszinte beszéd kíváncsi vagyok mit titkol még! A fényképező, sajnos nekem nem lehet más csak álom, azaz fekszem az ágyon, s sóhajtozom utána. (Az utóbbi idők megmutatták, esélyem sem lett volna akkor jobbat kihozni a helyzetemből!) Én próbálom, de kíváncsi lennék neki ki lenne a célja, ha ebben a helyzetben lenne. Az ETO-Park köztudottan milliárdos beruházás. Akkor ők, kb. 100 milliót nyerhettek, akkor a sokkal nagyobbal? Miért felejteném el, hogy adott? Mikor egyszer mentem akkor azt mondta: Előbb adna, ha a barátnőmmel mennék moziba, mint kenyérre és parizerre. De ha jól tudom a bátyámon is be akarja hajtani a 80.000 forintot elvből! Ezek után mit gondoljak?

Hozzászólásokban várom, hogy anyagias vagyok-e!