IceCat

Archive for: augusztus 2008

Viszautalás!

Written on 2008-08-28 in Személyes

Kicsit szétvagdosva, de közzé teszek egy régebbi levelezést a nagybátyámmal! (Nem, nem azzal aki rákban meghalt!) A kivágások szubjektívek, pár gondolat kiemelve! (Anyum szerint: “A jók mindig elnyerik méltó büntetésüket!” ©)

Én írtam:

“Tudod mind gondolkodtam? Hogy míg neked kb. 1-2 éve álmod valami, addig nekem lassan 5 éve egy Nikon D70-s fényképezőgép. Na nem azért mert kb. 200e HUF, hanem mert kinőttem a mobiltelefonokat. Szerinted mennyi az esélye, hogy valaha meglesz az ára? (Rokkant vagyok, s csak 11 kg emelhetek!) Ezt már 1 éve akarom elmondani, de a vágyam más, mert álmok kellenek! A vágyam az, hogy egy család legyünk, nem lenni tekintettel arra hogy kinek milye van. (Titkon megjegyezném: tudom hogy az ETO-Parkot is ti csináljátok) Egy család aki segít a másiknak, s nem az érdekeket nézi. […] Nem pedig egy anyagiak által mozgatott világot. Főleg nem családon belül.
Bár lehet már késő, a harag, s a felszinesség meg tette hatását. Eltávolodunk, pedig csak 50km-re lakunk egymástól. Félek ezt már nem lehet helyrehozni. De a remény, a remény sosem veszik el! S szeretném hinni ez a béke nem a halálos ágyatokon köttetik majd meg!

Tisztelettel, és szeretettel: StarWish”

Nagybátyám írta:

”[…]

Ha te őszinte voltál, én is az leszek: nem kell összekeverni a célokat, és az álmokat. Mert egy fényképezőgép lehet cél is, meg lehet álom is. Ha cél, akkor mindent megteszek érte, és addig küzdök, amíg el nem érem, ha álom, akkor csak fekszem az ágyamon, és sóhajtozva gondolok rá. És erre nem lehet indok az, hogy “rokkant” vagy. Mert itt jön a másik dolog, amiben különbözik a véleményünk, hogy a célokat viszont a lehetőségekhez kell igazítani. Mert hiába szeretnék én tengerjáró hajót magamnak, ha reálisan csak egy motorcsónakot tűzhetek ki célomul.

Felületesek az informátoraid, mert az ETO-Parkot nem mi csináljuk. Az alapozását elvégeztük, onnantól kezdve más csinálja. De hogy ne védekezésnek tűnjön ez, elárulom, hogy ennél sokkal nagyobb munkákat is csináltunk idén. Nem látom, hogy ez hol vág egybe leveled mondanivalójával.

És most beszéljünk a lényegről, a családról. Felejtsük el azt, hogy bármikor is az életben egy fillérrel is segítettem a családodat! […] És mélyen bánt, ha rólam (rólunk) ezt gondolod.

[…]Mert ez a kapcsolat, ami tönkrement, sokkal jobban szól részedről az anyagiakról, mint részemről, és nem azért, mert nekem van, neked meg nincs, hanem pontosan amiatt az érdektelenség miatt, amiről az előbb beszéltem.

[…]”

Most hogy az előző levelemre nem kaptam semmiféle válasz gondoltam ezt a magam módján megosztom veletek! Én is hibáztam a levelemben ezeket ki sem töröltem. Most reagálok az aláhúzottakra… Mindkét levéből!

A rokkantságomról sokat beszéltem mostanában, nem ragozom. ETO-Park hiba volt részemről, de végül érdekesen sült el! A halálos ágyán mindenki kibékül, de mért csak ott?

Ha ez az őszinte beszéd kíváncsi vagyok mit titkol még! A fényképező, sajnos nekem nem lehet más csak álom, azaz fekszem az ágyon, s sóhajtozom utána. (Az utóbbi idők megmutatták, esélyem sem lett volna akkor jobbat kihozni a helyzetemből!) Én próbálom, de kíváncsi lennék neki ki lenne a célja, ha ebben a helyzetben lenne. Az ETO-Park köztudottan milliárdos beruházás. Akkor ők, kb. 100 milliót nyerhettek, akkor a sokkal nagyobbal? Miért felejteném el, hogy adott? Mikor egyszer mentem akkor azt mondta: Előbb adna, ha a barátnőmmel mennék moziba, mint kenyérre és parizerre. De ha jól tudom a bátyámon is be akarja hajtani a 80.000 forintot elvből! Ezek után mit gondoljak?

Hozzászólásokban várom, hogy anyagias vagyok-e!

Utolsó nap

Written on 2008-08-22 in Napi mese

Gyerekkoruk óta ismerték egymást, a mai nap mégis más volt. Tele izgalommal, tele szép emlékekkel.
A reggel napsugara aranyozta napját, érezte ez a nap csak szép lehet. A reggeli tükörtojás volt. Tökéletesre sikerült. Lassan ette, s közben az elmúlt évekre gondolt. Szülei jöttek és köszöntötték. A nap lassan, de szépen telt.
Reggel a szobában nem látott senki, csak egy fehér maci ült az ággyal szembe. Tudta ma minden megváltozik. Nem akart felkelni. Talán ha örökre itt lustálkodna sosem jönne el az este. De szülei keltették.Tükörtojást hoztak, s egy pohár teát.
A dél is eljött, de nem és nem látta. Már kezdett félni, hogy valami történt mikor szülei megnyugtatták. Hamarosan látni fogja. De nagyon hiányzott neki, hogy nem tudja elmondani mi bántja. Hiányzott egy szó tőle ami megnyugtatná.
Ebéd előtt talán találkozunk gondolta… De az ebéd csak eljött, de őt nem látta. Az étel nem tudta megenni, de senki nem hibáztatta. Szülei ott voltak mellette, de ez nem nagyon hozott enyhülést. Neki a ő kellet, a biztonság, a menedék, hogy aki ezen a napon meg tudja nyugtatni.
Eljött a pillanat itt áll, mint egy pingvin. Biztosan nevetne, hogy így gondolja. Nem találkoztak, már szinte haragszik rá. Itt áll egymagában és senki nincs mellette. Hová lettek az emberek, és a barátok. A félelem elhatalmasodott rajta…
Minden úgy alakult ahogy kellet, még sem látta. Most is minden olyan tökéletes, bár ne félne ennyire. Most hogy legjobban kellene neki, nincs ott. Nem mer apja szemébe nézni. Fél hogy meglátná mennyire fél most. De a lépést meg kell tenni, majd akkor…
S ekkor meglátták egymást, az emlékek feltódultak… Az első csók, az első vita, az első nyaralás, az első lakás és a kicsi ultrahang képe. A nászinduló pedig elindult!

Csak a tények!

Written on 2008-08-18 in Személyes

Ennek egy példányát fogom (reményeim szerint) nagybátyámnak elküldeni. (Ezt a levelet a blogomban is olvasható: http://tmtlw.blogspot.com/ )

Most sikerült a 5. munkától elesnem, most épp azért mert a telefont kikapcsolták, de ez még mindig jobb mint múlt héten a gáz volt. (Megjegyzem: valamiért ma egyfolytában görcsöl a hasam!) Előtte nem sokkal elköltöztek tesómék elköltöztek, így ők már nem tapasztalták ezt. Bár pár kisebb számlát hagytak ránk.

Az egész Ági néni temetésével kezdődött, akkor ott egyedül szerveztük le (mind lelki, mind anyagi szempontból). Utána kezdtünk el lefelé csúszni, a temetés 300 000 forintját kölcsönbe kaptuk, amit 50 000 forintos részletekben törlesztünk. Szépen ezzel kicsit defektet kapott a költségvetés, volt egy olyan hónap amikor a család összes bevétele kb. 150 000 volt… Ebből jött le a rezsi meg a törlesztések! (Maradt kb. 50 000.) Aztán kaptunk egy 93 000 forintos számlát a gázosoktól, perszer szombaton szerelték le. Ehhez Provident -es kölcsönt vettünk fel, tudtommal 110 000-et. Ez a tipikus ördögikor dolog. Most ott tartunk, (s ezért is írom ezt) hogy lassan a net is kikapcsolásra kerül (telefon már ki van, csak bejövő vonal él). Utána a villany, és végül a víz! A ház marad azt nem veszik el, míg anyuék dolgoznak.

A munka nekem… Képekben a blogomon, azaz itt (tmtlw.blogpost.com ) lehet meg nézni! Röviden: elsőt a logisztikait térlátás hiánya miatt marad el. (Nem lehetek hivatásos vezető!). A második Nokia , ott a monotónia miatt nem maradhattam. (Megint térlátás miatt!) A posta a harmadik, itt derült ki, nem dolgozhatok balesetveszélyes helyen! (Megint térlátás, pedig csak kézbesítő lettem volna!) A negyedik a szociális ápoló – gondozó lett volna, ha egy évvel előbb végzek, vagy egy évvel több sulim van! Az ötödiket fent említettem!

A megjegyzéseket, vagy megrovásokat, vagy ötleteket szívesen fogadom…

Még egy szívás!

Written on 2008-08-14 in Személyes

Voltam ma a felvételin. Érdekes volt, voltunk vagy 60-an. Ebből 13-an a teszt után kiestek, nem érték el a 25 pontot a 45-ből. A kérdésekből pár példa:

  • Írja le 10 sorban mit tud a szociális ápolásról mint munka.
  • Írjon le öt betegséget.
  • Írjon le öt tulajdonságot ami jellemző az idősekre.
  • Ha egy gazdának 15 báránya van, és kilencen kívül mind meghal, mennyi marad? (Kedvencem!)
  • Kinek a nevéhez fűződik a feltételes reflex?

Egy óra volt kitölteni, nehézséget inkább a szakmai kérdések okozták. Ezek után javítás, aztán személyes elbeszélgetés. Közben beszélgettem a többiekkel. Érdekes dolgok vannak…

Egyik srác (András) már egyszer volt munkaügyis képzésen (számítógéprendszer programozó, én is próbáltam bejutni), mondta 4 ismerőse is van a központba… Ezek után az első 20-ba beválogattak, mikor nekem nyíltan megmondta, “csak mert kell a pénz”. De volt egy nő akinek agrár mérnöki diplomája volt, és csak azért csinálja mert kint van (ha jól értettem most is) állása. Én meg szívtam a rezet mikor bent voltam. A nő (Júlia) azt mondta, aki ‘89-‘90 után fejezte be a 8 általánost annak 10 osztály kell. Faja nekem 9 van! Kb. fél óra múlva kiderült annak kell 10 aki ‘98-‘99 tanév után fejezte be. Idegbaj!!! Én ‘99-2000 tanévben fejeztem be! Bár ezt akkor még nem tudtam (, nem emlékeztem). Így bekerültem az első 20 pótemberei közé (1. számú voltam). A pót ember annyit tesz, hogy ha valaki visszalép vagy alkalmatlan akkor a pótember jön helyette. Kérdeztük a második csoportban bent vagyunk. Nem. Akkor ha netán nincs kieső akkor buktuk? Igen, de még nem volt olyan, hogy ne lett volna! Ezért hát mi 6-an (a második csoportban is 3 pót ember van) még izgulhatunk. Bár én már nem… Erre mondjatok valamit!

Elveszett szavak (Első rész)

Written on 2008-08-13 in Napi mese

Éreztem, hogy hozzám érnek. A szemem lassan akart kinyílni. Egy kérdés motoszkált bennem: ki vagyok…?
Mikor kinyitottam a szemem egy fiatal nő állt előttem, haja világos barna volt, szem ehhez illően gesztenye szín volt. Arca ovális, nyaka hosszú, bár a hajától ez annyira nem látszott. Fekete bőr mellényt viselt, hozzá illő fekete bőr nadrággal és combig érő csizmával. Alakja vékony volt, de nem sovány. Tekintete meleg, és otthonos. Nem szólt semmit csak mélyen a szemembe nézet. Tudtam arra kér kövessem. Mikor ki léptünk a szobából rá kellet jönnöm nem a XXI. században vagyok… De akkor hol?
Az étkező fala fából volt. Rajta különböző trófeák, és festmények. Az asztal és a székek egyszerűségről árulkodtam, de az ételek nem… A családfő arca hasonló volt a lányéhoz, szeme sötét volt. A felesége vörös volt, meglepően kék szemekkel, s látszott a lánya az ő alakját örökölte.
-Légy üdvözölve nálunk, én Adore vagyok. – Szólt a családfő. – Íme a feleségem Annine, és a lányom Vimira.
Bólintottam majd helyet foglaltam az asztalnál. Nekem szokatlanul asztalfőn ehettem, hiszen vendég voltam. Az ebég egyszerű volt, és finom.
– A lányom talált téged a tó parton. – Szólt mintha bele látna a fejembe.
– Ájultan feküdtél, és ez a fura szerkezet volt nálad. – S a kezembe adta a mobilom. – Elárulod mire jó?
– Ezzel tudok a beszélni másokkal akik messze vannak tőlem. Tényleg mennyit is írunk?
– Az Úr 1494. esztendejében járunk.
– Vajon hogy kerültem több mit 500 évvel vissza az időben? És ki lehetek én?
– Az elsőre nem tudom a választ, a másodikra talán ez a táska válaszol. – Ezzel az asztalra tette az övtáskámat.
– Az irataim is benne vannak? – Már nyúltam is érte… – Hmm… Igor vagyok.

Ujabb szívás!

Written on 2008-08-11 in Személyes

Igaz itt még nem látszik, de beadtam a jelentkezési lapom szociális ápoló – gondozó -ra . (Meg angol kezdőre.) Az angol mégse lepett, de az hogy a másikon még csak nem is látták a jelentkezésem… Mindez 11-től 2-ig tartott mire kiderítettem. Először elérhetetlenek voltak, utána foglaltak, meg bunkók is. Holnap kell mennem “pót” jelentkezésit írni! Majd utána mesélek, meg talán lesz hang anyag is, ha találok neki tárhelyet!

Megtalálni az otthonom!

Written on 2008-08-05 in Személyes

Immár sokadik alkalommal költözöm el, de remélem immár végleg itt maradok. Most mindent feladtam és a biztosra mentem, nem lesz semmi design elem, csak maga a bolg. Azt viszont sajnálom hogy a WordPress -t el kellet hagynom de ez van!

Most inkább feltöltöm a a régi bejegyzéseket.

Erre vagyunk

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!