IceCat

Archive for:

Karácsonyi üdvözlőlapom!

Written on 2008-12-24 in Személyes

Bárhol is légy ezen a világon, bármit is csinálj most. Kérlek állj meg most! Hallgasd a hó halk szállingózását, a gyerekek izgatott várakozását. Egy pillanatra hagyd magad mögött mindent, az élet most megpihen. Ebben a meghitt pillanatban kívánok boldog, szép, emlékezetes karácsonyt!

Karácsonyi üdvözlet a nagybátyámnak!

Written on 2008-12-23 in Személyes

Írtam a nagybátyámnak egy karácsonyi lapot, olvassátok:

“Csak boldog karácsonyt szeretnék kívánni!

S elmondom nálunk milyen is az idei karácsony. Szomorú és mélabús. Így 23-án úgy tűnik még karácsonyfa sem lesz az igazi! (Sajnos nem lesz rajta szaloncukor, és igen műfenyőnk van.) Ha felteszed a kérdés miért, a válaszom: nem tudom. A családban mindenki dolgozik: Zsu oviban, Gábor a csavarboltban (ahol a plusz munkát nem becsülik, sem Zsunál), Bence és a barátnője munkanélküli két hónap után a postán, én pedig egy győri óvodában vagyok két hónapja, minimálbérért takarító. Ezek után valóban nem értem… Pedig egész évben ahol tudunk segítettünk. Gondolok itt a kis Kirára aki az egyik fotelágyat kapta meg. ( Sosem fogom elfelejteni mekkorát nézett mikor megtudta, hogy az övé.) De mondhatom a Jennyt aki a lecserélt pc alkatrészeket kapta. (Hisz saját fizumból fejlesztettem.) De vannak még sokan kiknek önzetlenül segítettünk. Mégis az élet minket nem segít. Nem rég kiderült hogy a Krisztiánnak haza kell költöznie mert olyan egészségügyi problémája van amit csak együtt tudunk megoldani. (Most kell támogatnunk: nekünk, és a párjainknak is: Kitti és Tina.)

De az idei évben volt hogy család egyik felét elvesztettük. De a másik fél vágyik az elsőre… De kezdeni nem mer, mért is merne. Bár a gondolata a családfőnek ne ez lenne: ‘Már megint mit szeretnél nővérem?’ Mi semmit nem akarunk, csak részesei lenni annak a félnek is.”

U.I.: Ha lesz válasz közzéteszem azt is!

Egyk nap, másik nap

Written on 2008-11-23 in Személyes

Semmi nem történt a múlt héten, oviba tömnek mint a kacsát, bár az igazság az hogy élvezem is! Még a jövő héten megyek, utána két hét pihenő. Az alatt meg tanulok kötni! Igen jól látod KÖTNI! Elsőnek 2,5 méteres fekete-fehér sálat szeretnék, utána ezt ! Mást egyenlőre a jövőben nem akarok!

Távoli terveim: egy rajz figurát elkészíteni, majd történetezni vele, és programot fordítani (holló, email)!

Szösszenetek

Written on 2008-11-14 in Napi mese

Lassan jött felém, rajta fekete csipke boleró volt, hozzá illő rövid ruhával. A fűző az elején úgy követte alakját, hogy már a tekint is leszakíhatta volna. Hosszú lábán a fekete harisnya alól kitűnt fehér lába. Ekkor már biztos voltam, hogy vámpír. De ő csak közeledett. Akartam, tudni akartam. A szemébe néztem. A barna amit láttam nem volt emberi. Bekebelezett és elnyelt egy hosszú pillanatra. Mikor kinyitottam a szemem. Már közelről láttam kígyózó barna haját. Illatát a számban éreztem, nem tudtam ellenállni. Csak a vágy marad a teste iránt.


Egy kis probléma volt csupán, a fegyver nála volt, a tár pedig nálam. Irtó dögös volt a bőr overállban, ahogy az üres fegyvert fogta. Barna haja lágyan omlott a vállára. Mellei még így is látszottak. Már nem tudtam, mit akarok. De, meg kellene ölnöm. Ő a célpont. De istenkém a lába, hogy feszülhet valakire így egy ruha? Nem. Első a munka, semmi nem számít. A dög most nem megfordul. Oh, a gerincének íve, és az a fenék! Leteperem, most nem menekülhet, vagy szex, vagy a halál!


Az éhség amit éreztem leírhatatlan volt. A vér kellet, nem érhettem be mással, s nem is akartam. Az emberek körülöttem bóklásztak. Éreztem a szíveresük, a város szívverését. Valahol távol verekednek éreztem az illatát, a vér édes-fémes illatát. És elkezdtem rohanni a szag irányába. Mikor megláttam a hullát a maradék eszem is elvesztettem. Az a kis szívdobogás mentett meg, De lelkem ott kárhozott el!


Egy csókkal kezdődött. Lágyan nyalta végig a férfiasságom, és vette a szájába, éreztem, tudtam hogy túl nagy vagyok. Egyszerre kapott be, eltűntem a szájába. Éreztem amint a nyelve mozog a szerszámom alatt. Egyszer csak elengedett, majd újra elkapott, és még egyszer, és még egyszer. Életemben nem éreztem hasonlót, minta egy selyemszalag fogná körbe a dákóm. Lassan élvezettel végig nyalt. Kicsit megmutatta a fogát. Majd följebb mászott. A mellbimbóm bánta , hogy nem fogtam meg. Ágyékát nekem dörzsölve, a nyakamat szívta. Kicsivel később, ahogy egy csókot lehelt ajkamra úgy csúszott rám hogy a selyem semmi. Meleg volt és tágas, lágyan mozgott, és ritmusosan. Majd gyorsult az ütem, majd még jobban, s jobban, míg el nem élveztünk.

Nikon D60 Double Zoom kit (18-55mm VR + 55-200mm VR objektívvel)

9 hónap!

Written on 2008-11-14 in Személyes

Olvasási idő: < 1 perc Na, nem gyerekem lesz… Csak ma kiderült, hogy még annyit lehetek az oviban! Bár kicsit ezért is küzdenem kellet! (Azt vettem észre, ha balhéz...

Az elmúlt napok

Written on 2008-11-03 in Személyes

Péntek: Délelőtt semmi, munka volt! Meló után, haza érve tapasztaltam, hogy a bátyám már itt van. És hogy jön az Rid. Megebb volt beszélve, hogy megyünk inni! Mentünk is! (Rid, Kasper, Tina, én) Sikerült úgy leinnom magam (sárga főld), hogy nem emlékszem három (azaz 3) órára.

Szombat: Ez a nap lényegiekben a rosszul vagyokról szólt, kb sikerült pár deci folyadékot magamhoz vennem mást nem. Viszont kaptuk az oldalt látható tortát. Amire a reakcióm csak annyi volt: “Eggyüt még nem éltük meg a nyugdíj korhatárt.” Ehh! Ja, a neveket nem nézni!

Vasárnap: Tináé volt ez a nap! Végre kiprobáltuk a 4-es ikreket ! Basszus, ficánkoltak, rezegtek, mozogtak! Jó volt.

Előtte: Vettem ám könyveket is! Két mangát (Death Note , és a TriGunt ), egy manga oktatót (MEGA MANGA ), és az Agave 100 -at (mi régi vágyam volt). Opp! Meg Tinának, két felsőt, egy spagetti pántos fekete bodyt , és egy necc hosszú ujjút.

Szépitési krónikák!

Written on 2008-10-27 in Személyes

Mint látható, a blogom nagyon meg változott. (És valószínűleg még fog is egy keveset!) Bár ennek a sablonnak még van egy – két hibája (dátumnál), de már biztos ez marad. A számláló valószínűleg még változni fog, de nagyjából ilyen marad!

Zajlik ám az élet!

Written on 2008-10-21 in Személyes

Ma is volt egy érdekes momentum… Pénteken kezdődött az ügy, mikor is volt egy szabad órám, és úgy döntöttem rajzolok… (Azóta egy vonást nem tudtam csinálni!) De ma már úgy jött vissza hozzám, hogy én munka időben olvasok, rajzolok és alszom! Ami két dolog miatt érdekes: 1) pénteken senki emberfia nem járt a szertárban (irodámban), de az elmúlt két napban az asztalon ott hagytam a rajzot (hátha tudom folytatni). Igazából így csak következtethet arra, hogy rajzoltam… Kérdés hogy hol és mikor és én voltam-e. De azért terjeszti! 2) A másik, hogy én akkor pihizek mikor a kicsik tornáznak. Ők akkor mikor én felmosok! (Plusz ők akkor is mikor cigiznek… Ez nem szemétség a nem dohányzókkal szemben!?!) Én húzzam az igát, és nézzem ahogy a TILOS-ban (az ovi területén) dohányoznak!

Mindezek miatt beálltam Tina Gyűlöljük az Emberiséget Fanklubjába (GyEF)! És kitaláltam az AniMetal fogalmat! (Ez sem sikerült! )

Újabb nap az oviban!

Written on 2008-10-15 in Személyes

Csak az elmúlt két napomat mesélem el!

Tegnap: Volt hangversen, így átkellet rendezni a tornatermet. Várok nyugisan az irodámban (azaz a szertárban), erre berobban 3 dajka. Leraknak 3 padot, és elmennek… Kérdezem: kellek? Kelletem még 1 padért, és 3 székért. Elmentem vissza jöttem velük, ő kimentek. 20 perc múlva jön egy óvónéni, hogy egy padot még hoznom kellet volna. Persze nekem nem szóltak. Később már úgy hallottam vissza, hogy nem segítettem nekik! Ideges lettem, kicsit lehordtam őket… Csak elfelejtetem hogy ciginél találkoznak. Bár nem lett belőle semmi!

Ma: Ma is zenei akármi volt. Most az előzőből tanulva, egyedül csináltam mindent… (Szeretném a Hóvirág csoport nagyjainak itt is megköszönni a segítséget.) Előadás után kaptam kb. fél órát h 12 padot a helyére tegyek. (Újra segítséggel) sikerült. Többször elmentünk a dajkák előtt, de egyik sem szól csak jóval később. Rossz padokat vittünk. A kékek a torna termiek! Gondoltam faja, de mértem akkor amikor kikerültek minket? Erre már csak annyi mondtam: nem az én bajom!

De volt két jó is: Nagyon jó kedvre derített, hogy láttam mind a 200 gyereket egy helyen. Felpörgeti az embert! A másik, hogy fényképezőt kell szereznem… Láttam ahogy egy kislány arcon poszilja az egyik fiút (nagyok voltak). Szívesen lencsevégre kaptam volna… Meg az előadáson is sok mindent!

Erre vagyunk

Igor Castle, Pázmándfalu, Hungary

IceCat 1980 – 2013

IceCat 1980 - 2013

Instagram

Archívum

Copyright © 2008 - 2018 Minden jog fenntartva! - All Rights Reserved. Az oldalon található anyagok felhasználása az 1999. évi LXXVI. törvény alapján, csak a szerző előzetes írásos engedélyével lehetséges!