Az ember életnél nincs fontosabb!

Sok mindenen jár most az agyam? Békén, programomon, szerelmen. De inkább veszem sorba őket.

Béke:
Tíz hosszú esztendő múltán újra elolvastam egy olyan könyvet mi háborúban íródott, egy gyermek tollából. Sokat gondolkodom azon amit írt, de mindig oda jutok? Hogy a háborút a politikusok (vagy fanatisták) vívják, s közben észre sem veszik, hogy akikért teszik már rég hallottak? Lélekben biztosan. Eszmért harcolni esztelenség, a nép nem az eszmét, hanem a békét szereti? S a szabadságot, mi mindenkinek jár!

Programom:
Nem sok mondani valót kínál, de egyet biztosan tudok, ha valaha is pénzt kérek SAJÁT programért azt biztosan rászoruló gyerekeknek adom.

Szerelem:
Nnna ez nincs. Bár lehet, most nem is járna jól velem, kicsit el vagyok vonva. De lehet ő tudná velem feledtetni a világot. Sokat gondolkodtam azon adjak e nevet, még nem tudom. Ha lesz is csak Vimira lehet, hiszen rá gondolok mikor veled beszélgetek. Azon is járt már a fejem, hogy legyen e valamilyen szabályom arra ahogy írok, már tudom hogy lesz. Az idézeteket meg hagyom, s úgy írok mintha leülnék beszélgetni. Így leszel hát Vimira. A vörös hajú, jég szín szemű álom lány. A válás már ért, mert nem közönségnek, hanem személynek akartam elmondani mi is bánt, vagy éltet. S idővel fel tenni a netre. Most ideje búcsúznom, talán Raim projecttel teszem:

Mért nem lehet az ember békés, érzem már semmi sem fáj, még ha odaát senki sem vár rám.